A 2020-as évek Bulgáriáját három, egymást erősítő folyamat határozza meg: a demográfiai válság (демографска криза), a tömeges elvándorlás (изселване) és a korrupcióhoz (корупция) kötődő politikai instabilitás (политическа нестабилност). Ezek a jelenségek nem függetleníthetők az Az EU- és NATO-csatlakozás óta eltelt közel két évtizedtől, mert a tagság egyszerre hozott modernizációs lehetőségeket és tette láthatóvá a posztkommunista államépítés, a jogállamiság és a társadalmi kohézió feszültségeit. A fejezet a 2020 és 2026 közötti időszakot tárgyalja, különös tekintettel a demográfiai zsugorodásra, a kivándorlásra, a korrupciós ügyekre és a sorozatos választási ciklusokra, de kitér a társadalmi következményekre, a kisebbségi helyzetre, valamint Bulgária uniós és geopolitikai mozgásterére is. Az adatok egy része gyorsan változó, ezért a legfrissebb számoknál jelezzük a bizonytalanságot.
Bulgária demográfiai helyzete a 2020-as években az Európai Unió egyik legsúlyosabb példája a tartós népességcsökkenésnek. A jelenség két fő összetevője a természetes fogyás (a halálozások száma tartósan meghaladja az élveszületésekét) és a nettó kivándorlás. A bolgár Nemzeti Statisztikai Intézet (NSI) és az Eurostat adatai szerint a lakosság az 1980-as évek végi közel 9 milliós csúcsról a 2021. évi népszámlálás idejére nagyjából 6,5 millióra csökkent, és a trend 2026-ig tovább folytatódott. A pontos, évközi népességszám becslés, mert a regisztrált lakónépesség és a ténylegesen az országban élők között jelentős eltérés lehet a külföldön dolgozók nagy száma miatt.
A termékenységi arányszám 2020–2025 között 1,5 körül mozgott, ami tartósan elmarad a reprodukciós szinttől (2,1). A halandóság ugyanakkor magas, amit részben az egészségügyi ellátórendszer egyenlőtlenségei, a vidéki szolgáltatások leépülése és a COVID-19-járvány 2020–2021-es halálozási többlete magyaráz. A járvány idején Bulgária az EU egyik legmagasabb halálozási arányát mutatta, ami tovább mélyítette a bizalmatlanságot az állami intézményekkel szemben. A halálozási adatok forrásai a halotti anyakönyvi kivonatok és az NSI összesítései, de a járvány alatti esetszámok utólagos korrekciója miatt a 2020–2021-es adatok bizonytalanabbak.
Az elvándorlás a 2007-es uniós csatlakozást követően gyorsult fel, és a 2010-es években, majd a 2020-as években is folytatódott. A kivándorlók elsősorban fiatal, munkaképes korú felnőttek, gyakran felsőfokú vagy szakképzett végzettséggel, akik Németországba, az Egyesült Királyságba (a Brexit előtt), Spanyolországba, Olaszországba és más nyugat-európai országokba mentek. A 2020-as években a brit kilépés után a célországok átrendeződtek, de a kivándorlás volumene nem csökkent érdemben. A bolgár diaszpóra méretét 1–1,5 millió főre becsülik, de ez a szám vitatott: a fogadó országok regisztrációs adatai, a bolgár állampolgárok külföldi tartózkodási bejelentései és a népszámlálási önbevallás eltérő képet adnak. A ténylegesen külföldön élők száma ennél magasabb is lehet, mert sokan nem jelentik be tartózkodási helyüket.
A kivándorlás gazdasági következménye kettős. Egyrészt a hazautalt pénzek (remittances) jelentős bevételt jelentenek a háztartásoknak, és hozzájárulnak a fogyasztáshoz, valamint a vidéki családok megélhetéséhez. Másrészt a munkaerő-kínálat szűkülése miatt munkaerőhiány alakult ki több ágazatban – az építőiparban, a feldolgozóiparban, a mezőgazdaságban, az egészségügyben és az oktatásban. A vállalkozások egy része kénytelen külföldi, elsősorban Ukrajnából, Moldovából, illetve ázsiai országokból érkező munkavállalókat foglalkoztatni, ami új migrációs mintákat hoz létre. A bolgár munkaerőpiacra irányuló bevándorlás statisztikái azonban hiányosak, mert a szezonális és informális foglalkoztatás nem mindig jelenik meg a hivatalos adatokban.
A regionális különbségek rendkívül élesek. A főváros, Szófia (Szófia/Szófija), valamint Plovdiv, Várna és Burgasz környéke viszonylag stabil népességű, míg az északnyugati és délkeleti vidéki területek, különösen a Rodope és a Balkán-hegység aprófalvai, gyorsan elnéptelenednek. A 2021-es népszámlálás szerint több száz településen a lakónépesség a kritikus szint alá csökkent, és a helyi önkormányzatok képtelenek fenntartani az alapellátást. A demográfiai válság így nem pusztán számossági kérdés, hanem a területi egyenlőtlenségek és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés problémája is.
A demográfiai folyamatok politikai következménye súlyos. Az elöregedő társadalomban a nyugdíjrendszer fenntarthatósága állandó vitatéma. A nyugdíjkiadások a GDP egyre nagyobb hányadát teszik ki, miközben a járulékfizető aktív korúak száma csökken. A 2020-as években többször napirendre került a nyugdíjkorhatár emelése vagy a járulékok módosítása, de a politikai instabilitás miatt átfogó reform nem született. Az egészségügyi rendszer alulfinanszírozottsága és az orvosok elvándorlása tovább rontja a hozzáférést, különösen vidéken. A demográfiai válság tehát nem csupán statisztikai jelenség, hanem a mindennapi élet minőségét meghatározó strukturális probléma.
Bulgária a 2020-as években is az Európai Unió legmagasabb korrupcióérzékelésű tagállamai közé tartozik. A Transparency International korrupcióérzékelési indexe (Corruption Perceptions Index, CPI) Bulgáriát rendszeresen az uniós rangsor alsó harmadában helyezi el, bár a pontszámok enyhén javultak a 2010-es évekhez képest. A CPI percepciós mutató: szakértői és üzleti felméréseken alapul, nem bizonyít konkrét bűncselekményeket, ezért a korrupció tényleges mértékéről csak óvatos következtetések vonhatók le. A bolgár közvélemény-kutatások szerint a lakosság nagy többsége a korrupciót a társadalom egyik legsúlyosabb problémájának tartja, és az igazságszolgáltatásba vetett bizalom alacsony.
A korrupció jellegzetes formái a 2020-as években is a közbeszerzési visszaélések, az uniós források lehívása körüli érdekkapcsolatok, az állami vállalatok és az energetikai szektor körüli járadékvadászat, valamint a helyi önkormányzati ügyek. A nagy infrastrukturális beruházások, például az autópálya-építések, a vasútfejlesztések és a hulladékgazdálkodási projektek esetében visszatérően merülnek fel túlárazásra, minőségi hiányosságokra és politikai kapcsolatokra utaló jelek. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és az Európai Ügyészség (EPPO) vizsgálatai több esetben tártak fel szabálytalanságot, de a büntetőeljárások gyakran elhúzódnak, és a felelősségre vonás ritka. A konkrét ügyek ismertetése meghaladná e fejezet kereteit, de az intézményi mintázat egyértelmű: a korrupció rendszerszintű, nem egyedi eltévelyedés.
Az igazságügyi reform a 2020-as évek egyik központi belpolitikai kérdése. Az Európai Bizottság 2007 óta alkalmazta az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmust (Cooperation and Verification Mechanism, CVM), amely a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségének előrehaladását volt hivatott nyomon követni. A CVM-et az Európai Bizottság 2023-ban lezárta, arra hivatkozva, hogy Bulgária teljesítette a reformokkal kapcsolatos feltételeket. Ez a döntés azonban vitatott: a bolgár civil szervezetek és az ellenzék egy része szerint a lezárás politikai gesztus volt, és a jogállamisági problémák továbbra is fennállnak. A CVM lezárása nem jelenti azt, hogy a korrupció megszűnt, csupán azt, hogy az uniós ellenőrzés formálisan lezárult. A 2020-as években a bolgár parlament többször tárgyalt a főügyész leváltásának lehetőségéről, a bírói függetlenség erősítéséről és a Legfelsőbb Igazságügyi Tanács reformjáról, de az alkotmánymódosításhoz szükséges politikai konszenzus hiányzott.
A médiapluralizmus helyzete is romlott a 2020-as években. A nemzetközi sajtószabadság-rangsorok Bulgáriát az EU gyengébb országai közé sorolják. A média tulajdonosi szerkezete átláthatatlan, több országos televízió és lap oligarchikus érdekeltségekhez köthető, ami korlátozza a független oknyomozó újságírást. Az oknyomozó újságírók elleni fenyegetések, a rágalmazási perek és a hirdetési bevételek politikai elosztása tovább szűkíti a nyilvános teret. Ugyanakkor a civil szervezetek és a közösségi média platformjai aktív korrupcióellenes diskurzust tartanak fenn, ami a 2020-as tüntetésekben is megnyilvánult.
A 2020 nyarán kirobbant korrupcióellenes tüntetések a Bojko Boriszov vezette kormány ellen irányultak, és a közbeszédben a „főügyész, a kormány és az oligarchia” összefonódását állították a középpontba. A demonstrációk hónapokon át tartottak, de nem hoztak azonnali kormányváltást; a kormány 2021-ben, a parlamenti ciklus lejártával távozott. A tüntetések jelentősége abban állt, hogy megmutatták: a korrupció nem csupán technokrata kérdés, hanem a demokratikus legitimáció és az intézményi bizalom válsága. A tüntetések résztvevői elsősorban a nagyvárosi, fiatalabb, képzettebb rétegekből kerültek ki, ami a demográfiai és társadalmi törésvonalakat is jelezte.
A 2021 és 2026 közötti időszak a bolgár parlamentáris demokrácia egyik leginstabilabb szakasza. A választási ciklusok egymást követték, és a kormányalakítási tárgyalások gyakran hónapokig tartottak, vagy kudarcba fulladtak. A politikai instabilitás közvetlen oka a pártrendszer fragmentálódása és a régi-új pártok közötti bizalmatlanság. A 2020-as évek előtt a GERB (a Boriszov nevével fémjelzett jobbközép, konzervatív formáció) és a Bolgár Szocialista Párt (BSP) dominált, a DPS (a török kisebbség hagyományos pártjaként ismert mozgalom) pedig mérlegnyelvként működött. A 2021-es választásokon azonban új, korrupcióellenes platformon induló formációk jelentek meg, mindenekelőtt a Változást folytatjuk (Prodalžavame Promjanata, PP) és a Demokratikus Bulgária (Demokratična Bǎlgarija, DB) koalíció. A nacionalista és populista pártok – köztük a Vazrazhdane (Újjászületés) – megerősödése tovább színezte a palettát.
A 2021-es évben három előrehozott parlamenti választást tartottak (április, július, november), mert a pártok nem tudtak tartós kormányt alakítani. Az áprilisi választás után a GERB nem szerzett többséget, és a többi párt elzárkózott a koalíciótól. A júliusi választás után a Van egy ilyen nép (Ima Takav Narod, ITN) nevű formáció próbált kormányt alakítani, de a koalíció szétesett. A novemberi választáson a Változást folytatjuk és a Demokratikus Bulgária szövetsége alakított kormányt Kiril Petkov miniszterelnök vezetésével, de a kormány 2022 júniusában elvesztette a bizalmi szavazást, részben a korrupcióellenes ígéretek és a koalíciós feszültségek miatt.
A 2022. októberi előrehozott választás sem hozott áttörést: a GERB ismét a legerősebb párt lett, de nem tudott kormányt alakítani. A patthelyzetet a 2023. áprilisi választás oldotta fel, amikor a GERB és a PP–DB koalíció egy rotációs kormányzást hozott létre: a miniszterelnöki posztot félévente cserélték volna a két erő között. Ez a kísérlet azonban 2024 tavaszára megbukott, és újabb választások következtek (2024 júniusában, majd 2024 októberében). A 2024-es választásokon a GERB továbbra is meghatározó maradt, de a kormányalakítás továbbra is nehézkes volt. A választói részvétel csökkent, a kiábrándultság nőtt, és a szélsőséges, nacionalista formációk támogatottsága emelkedett.
A politikai instabilitás okai között szerepel a korrupciós ügyek folyamatos napirenden tartása, a személyi ellentétek, a pártok közötti bizalmatlanság, valamint az orosz befolyás körüli gyanakvás. A bolgár politikai elit egy része hagyományosan szoros gazdasági és energetikai kapcsolatokat ápol Oroszországgal, ami a 2022-es orosz–ukrán háború után éles belpolitikai vitát váltott ki. A Vazrazhdane és más nacionalista erők nyíltan oroszbarát álláspontot képviselnek, míg a PP–DB és a GERB az euroatlanti irányt hangsúlyozza, bár eltérő hangsúlyokkal. A kormányzati instabilitás következménye, hogy a reformok – az igazságügy, az energetika, a közigazgatás – elakadtak, az uniós források lehívása késedelmet szenvedett, és a gazdasági szereplők bizalma csökkent.
A 2020-as évek második felére a bolgár politikai rendszer a demokratikus intézmények formális működése ellenére a választói elégedetlenség és a pártok közötti zsákutca jeleit mutatja. A 2026-os állapot törékeny: a kormányalakítási ciklusok rövidek, az ügyvivő kormányok szerepe megnőtt, és a politikai napirendet a korrupciós botrányok, a demográfiai válság és a geopolitikai feszültségek uralják. A pontos választási eredmények és a 2025–2026-os kormányalakítások gyorsan változnak, ezért ezeket a szakirodalom és a hivatalos választási adatok alapján ellenőrizni kell.
A demográfiai válság és a politikai instabilitás társadalmi következményei közül kiemelkedik a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése. Bulgária az EU egyik legalacsonyabb egy főre jutó GDP-jével rendelkezik, és a szegénységi kockázat az egyik legmagasabb. A 2020-as években a gazdasági növekedés – amelyet részben az uniós források és az alacsony bérköltségek hajtottak – nem csökkentette érdemben a regionális és társadalmi különbségeket. A szociális transzferek hatékonysága alacsony, az adórendszer enyhén progresszív, de a vagyonos rétegek és a nagyvállalatok adóterhelése viszonylag alacsony. A minimálbér ugyan emelkedett, de a megélhetési költségek – különösen az energiaárak 2021–2022-es emelkedése – tovább terhelték a háztartásokat.
A kisebbségek helyzete differenciált. A török kisebbség (a lakosság becslések szerint 8–10%-a) a rendszerváltás óta szervezett politikai képviselettel rendelkezik, elsősorban a DPS révén, amely a 2020-as években is jelentős parlamenti erő maradt. A török lakosság regionálisan koncentrált, főként Kardzsali, Razgrad, Targoviste és Sumen környékén él. A roma közösség (becslések szerint 4–5%, de egyes felmérések ennél magasabb arányt valószínűsítenek) továbbra is a legsúlyosabb társadalmi kirekesztettséggel szembesül: lakhatási szegregáció, iskolai lemorzsolódás, munkanélküliség és egészségügyi hátrányok jellemzik. A 2020-as években uniós forrásokból indultak integrációs programok, de azok hatása korlátozott, részben a helyi önkormányzatok forráshiánya és a politikai akarat hiánya miatt. A romaellenes előítéletek és a gyűlöletbeszéd a közéletben visszatérő jelenség.
A migráció tekintetében Bulgária elsősorban tranzitország a közel-keleti és afrikai menekültek, valamint a gazdasági bevándorlók számára. A 2015–2016-os menekültválság idején a balkáni útvonalon érkezők egy része Bulgárián keresztül próbált továbbjutni, de a 2020-as években a fő útvonalak áthelyeződtek, és Bulgária kevésbé volt érintett. Az ország külső határai azonban az EU schengeni határának részei, ezért a határőrizet és a menekültügyi eljárások uniós támogatással folyamatosan napirenden vannak. A nemzetközi szervezetek jelentései szerint a bolgár határrendészeti gyakorlatban előfordulnak visszafordítások és emberi jogi aggályok, ami vitatott kérdés. A bolgár társadalom kivándorlása ugyanakkor ellentétes irányú migrációs nyomást teremt: a munkaerőhiány miatt egyre több vendégmunkás érkezik, elsősorban Ukrajnából, Moldovából, valamint Közép- és Kelet-Ázsiából. Ez a bevándorlás hosszabb távon új kisebbségi közösségek kialakulásához vezethet, de a 2020-as években még alacsony szintű, és a statisztikai nyilvántartás hiányos.
A 2020-as években Bulgária uniós és NATO-tagsága keretezte a külpolitikát, de a belső politikai instabilitás és az energetikai függőség miatt az ország mozgástere szűkült. A NATO-csatlakozás (2004) és az EU-csatlakozás (2007) óta eltelt időben Bulgária az euroatlanti intézmények tagjaként működött, de a jogállamisági hiányosságok és a korrupció miatt az uniós intézmények folyamatos nyomást gyakoroltak. A 2020-as években a legfontosabb integrációs kérdések a schengeni tagság és az euróövezeti csatlakozás voltak.
A schengeni csatlakozást a 2010-es évek óta több nyugat-európai tagállam blokkolta, elsősorban a korrupció és a határellenőrzés hiányosságaira hivatkozva. 2024-től Bulgária (Romániával együtt) részleges schengeni tagságot kapott: a légi és tengeri határokon megszűnt az ellenőrzés, a szárazföldi határokon azonban fenntartották. A teljes schengeni csatlakozás – a szárazföldi határellenőrzés megszüntetése – 2025-ben valósult meg, de a pontos dátumot és a részleteket a legfrissebb uniós dokumentumok alapján ellenőrizni kell. A schengeni tagság gazdasági és szimbolikus jelentősége nagy, mert csökkenti a szállítási költségeket és erősíti a nyugati integráció érzését.
Az eurozóna előszobájába Bulgária 2020-ban lépett be az ERM II árfolyam-mechanizmus révén, miután évekig valutatanácsot (currency board) működtetett, amely a bolgár levát az euróhoz kötötte. Az euró bevezetését a 2020-as években többször halasztották, részben a magas infláció, részben a politikai instabilitás miatt. A célok szerint a bevezetés 2025–2026-ra volt várható, de a 2026-os állapot e fejezet lezárásakor bizonytalan. Az euró bevezetésének támogatottsága a lakosság körében változó: a vállalkozói szféra egy része támogatja, míg a szegényebb rétegek és az inflációtól tartó csoportok óvatosak. A döntés végső soron politikai és technikai feltételek teljesítésétől függ.
A geopolitikai helyzetet a 2022-es orosz–ukrán háború alapvetően átrendezte. Bulgária hagyományosan erős energetikai függőségben volt Oroszországtól, elsősorban a földgáz- és kőolajimport, valamint a kozloduji atomerőmű fűtőelemei tekintetében. A háború kitörése után a bolgár kormány csatlakozott az uniós szankciókhoz, és csökkentette az orosz gázimportot, de a teljes leválás nehézkes. Az oroszbarát erők a belpolitikában erősödtek, és a közbeszédben az „orosz energia” és az „euroatlanti elkötelezettség” közötti vita állandósult. A 2022-es évben a bolgár energiabiztonság kérdése kiemelt jelentőségűvé vált, mivel az orosz gázszállítások leállítása után alternatív forrásokat kellett biztosítani, például azerbajdzsáni gáz, cseppfolyósított földgáz (LNG) és a görögországi összeköttetések révén. Ez a folyamat gyorsította a balkáni energia-infrastruktúra diverzifikációját, de a beruházások költségesek és lassúak.
A regionális külpolitikában Bulgária egyik legvitatottabb kérdése az Észak-Macedóniával való viszony. A 2020-as években Bulgária blokkolta Észak-Macedónia EU-csatlakozási tárgyalásainak megkezdését, arra hivatkozva, hogy az észak-macedón állam nem teljesíti a 2017-es barátsági szerződésből fakadó kötelezettségeket, különösen a történelmi narratívák és a közös múlt értelmezése terén. A bolgár álláspont szerint a macedón nyelv és nemzet bolgár gyökerei vitatottak, és Észak-Macedónia nem tesz eleget a jószomszédi viszony elvárásainak. Ez a vétó 2022-ben részben feloldódott egy kompromisszumos megállapodással (az ún. „francia javaslat”), de a feszültség továbbra is fennáll, és a kérdés mindkét ország belpolitikájában érzékeny. A bolgár–észak-macedón vita a történelemértelmezés és a nemzeti identitás összekapcsolódásának példája, amelyben a dokumentált tények, a tudományos konszenzus és az emlékezetpolitikai állítások nehezen választhatók szét. A könyv más fejezetei, például a Az EU-integráció és a belpolitika albániai szakasza vagy az észak-macedón fejezetek, részletesebben tárgyalják a regionális hasonlóságokat.
A 2020-as évek végére Bulgária a demográfiai zsugorodás, a korrupciós terhek és a politikai fragmentáltság csapdájában vergődik. A demográfiai válság nem oldható meg rövid távon: a termékenység növelését célzó családpolitikai intézkedések hatása korlátozott, a kivándorlás visszafordítása pedig a bérek, a munkakörülmények és a jogállamiság javulását feltételezné. A korrupció elleni küzdelem a reformok végrehajtásától függ, de a politikai instabilitás éppen a reformokat akadályozza. A 2021 óta tartó választási ciklusok a demokratikus legitimáció erodálódását jelzik, és a választói kiábrándultság a szélsőséges, populista erők malmára hajtja a vizet.
Ugyanakkor Bulgária uniós és NATO-tagsága stabil keret, amely hosszabb távon kikényszerítheti a jogállamisági normák betartását, bár a 2023-as CVM-lezárás óta az uniós nyomás enyhült. Az euróövezeti csatlakozás és a teljes schengeni tagság – ha megvalósul – erősítheti a gazdasági integrációt és a polgárok mobilitását, de a 2026-os helyzet e téren még nyitott. A geopolitikai környezet az orosz–ukrán háború következtében tartósan feszült, és Bulgária számára az energiafüggőség csökkentése hosszú távú stratégiai feladat.
A demográfiai és politikai válság közös gyökere a posztkommunista átalakulás befejezetlensége: az intézményi kapacitás gyengesége, a társadalmi bizalom hiánya és a regionális egyenlőtlenségek. A 2020-as évek Bulgáriája ezért nem egyszerűen „rossz kormányzás” története, hanem a rendszerváltás utáni államépítés strukturális nehézségeinek sűrítménye. A következő évtized kulcskérdése, hogy az uniós tagság adta külső fegyelmező erő és a belső reformigény képes-e megfordítani a demográfiai hanyatlást és a politikai széttartást.
A jelenkori Bulgáriára vonatkozó adatok forrásai elsősorban a bolgár Nemzeti Statisztikai Intézet (NSI), az Eurostat, a bolgár Központi Választási Bizottság, a Transparency International éves korrupcióérzékelési jelentései, az Európai Bizottság CVM- és jogállamisági jelentései, valamint a nemzetközi sajtószabadság-rangsorok. A 2021. évi népszámlálás adatai a legmegbízhatóbb alapot jelentik a demográfiai állapot leírásához, de a későbbi évek számai becslések, és a regisztrált lakosság eltérhet a ténylegesen jelen lévőtől.
A kivándorlás mértéke az egyik legbizonytalanabb adat: a fogadó országok nyilvántartásai, a bolgár állampolgárok külföldi tartózkodási bejelentései és a diaszpóra becslései között jelentős eltérések lehetnek, ezért minden konkrét szám fenntartással kezelendő. A korrupció mérése percepciós jellegű, így a CPI-pontszámok nem tükrözik a tényleges bűnügyi valóságot, csak a szakértői és üzleti észlelést. A politikai instabilitás leírásában a választási eredmények és a kormányalakítások gyorsan változnak; a 2025–2026-os fejleményeket a fejezet lezárásának időpontjában (2026) a legfrissebb hivatalos források alapján ellenőrizni kell. A schengeni tagság pontos menetrendje, az euró bevezetésének dátuma és a bolgár–észak-macedón tárgyalások állása ugyancsak folyamatosan frissülő adat. A fejezet ezért nem közöl kitalált vagy ellenőrizetlen statisztikákat; ahol konkrét számok szerepelnek, azok kerekített becslések, és a naprakész ellenőrzés szükséges.
A történeti értelmezésben a legnagyobb vitát a korrupció és a politikai instabilitás okainak tulajdonítása jelenti. A bolgár kormánypárti és ellenzéki narratívák, valamint a civil szervezetek és a nemzetközi intézmények értékelései gyakran eltérnek. A demográfiai válság értelmezésében konszenzus van a tényekről, de a megoldási javaslatok politikai viták tárgyát képezik. A bolgár–észak-macedón vita történeti vonatkozásai pedig emlékezetpolitikai állításokat is tartalmaznak, amelyeket a jelen fejezet nem bont ki, de a régió más fejezetei tárgyalnak.