Függelékek

Fogalomtár (magyar–angol–spanyol–karibi)

A könyv kulcsfogalmai ábécésorrendben. Az idegen alak első előfordulásnál a szövegben is szerepel; itt a magyar, az angol és – ahol releváns – a spanyol vagy helyi (francia, holland, kreol) megfelelő áll. Az átírás egyszerűsített; a szövegben az első előfordulásnál a teljesebb alak is állhat.

Kronológia és idővonal

A könyv fő kronológiája. A dátumok nagy része dokumentált; a prekolumbiánus korszakoknál és a népességi adatoknál a régészeti becslés bizonytalanságát figyelembe kell venni. A „kb.” jelölés becslést, a „hagyomány szerint” jelölés nem dokumentált hagyományt jelez.

Megjegyzés

A kronológia nem tartalmazza az összes ország minden eseményét; a részletesebb időrendet az egyes fejezetek és a KRONOLOGIA.md későbbi bővítései adják. A 2025–2026-os eseményeknél csak ellenőrzött forrás használható; a választási eredmények és a katasztrófaadatok a hivatalos közlés szerint frissítendők.

Kulcsfigurák és intézmények

Válogatás a könyv szereplőiből. A lista nem teljes, és nem rangsor: a személyek a történeti folyamatokban betöltött szerepük szerint szerepelnek. Az életrajzi adatoknál a bizonytalanságot jelölni kell; a vitatott megítélésű személyeknél a szöveg a különböző értékeléseket mutatja be, nem dönt helyettük. A dátumok a főbb életrajzi adatok; a „kb.” becslést jelöl.

1. Őslakos és gyarmati korszak

• Anacaona (kb. 1474–1503) – a Hispaniola nyugati részén fekvő Xaragua főnökség taínó uralkodónője; a spanyol hódítás elleni ellenállás és a taínó kultúra alakja.
• Hatuey (meghalt 1512) – a Hispaniolából Kubába menekült taínó főnök; a spanyol hódítás elleni korai ellenállás jelképe.
• Moctezuma II (1466–1520) – az azték birodalom uralkodója a spanyol hódítás idején; politikájának megítélése vitatott (a birodalom meggyengítése vagy a lehetetlen helyzet felismerése).
• Cuauhtémoc (kb. 1495–1525) – Tenochtitlan utolsó azték uralkodója; a város védelmének vezetője, a spanyolok kivégezték.
• Hernán Cortés (1485–1547) – a spanyol hódítás vezetője Mexikóban; hadjárata a helyi szövetségesekkel és a járványokkal együtt vezetett az azték birodalom bukásához.
• Pedro de Alvarado (kb. 1485–1541) – a spanyol hódítás vezetője Guatemalában és Közép-Amerikában; kegyetlen hadjáratai miatt vitatott alak.
• Diego Velázquez de Cuéllar (1465–1524) – Kuba spanyol meghódítója és első kormányzója.
• Bartolomé de las Casas (1484–1566) – dominikánus szerzetes, az őslakosok jogainak védelmezője; az „Újvilág pusztulásának rövid beszámolója” szerzője, a spanyol gyarmati rendszer egyik legkorábbi bírálója.
• Toussaint Louverture (1743–1803) – a haiti forradalom katonai és politikai vezetője; a rabszolgaság eltörléséért és a francia gyarmati uralom ellen harcolt.
• Jean-Jacques Dessalines (1758–1806) – a haiti forradalom katonai vezetője, Haiti első államfője; 1804-ben kikiáltotta a függetlenséget.
• Henri Christophe (1767–1820) – haiti tábornok és államfő; az északi királyság uralkodója, a Citadelle Laferrière építtetője.
• Alexandre Pétion (1770–1818) – haiti tábornok és elnök; a déli köztársaság vezetője, a latin-amerikai függetlenségi mozgalmak támogatója.

2. Mexikó

• Miguel Hidalgo (1753–1811) – plébános, a mexikói függetlenségi háború elindítója (1810); a társadalmi igazságosság és a függetlenség szimbóluma.
• José María Morelos (1765–1815) – a függetlenségi háború katonai vezetője, a chilpancingói kongresszus összehívója.
• Agustín de Iturbide (1783–1824) – a függetlenség kivívója (1821) és Mexikó első császára; rövid uralma után kivégezték.
• Antonio López de Santa Anna (1794–1876) – tábornok és politikus, a
  19. századi Mexikó meghatározó alakja; hadjáratai és politikai fordulatai miatt vitatott.
• Benito Juárez (1806–1872) – reformer elnök, a liberális reformok és a francia intervenció elleni küzdelem vezetője; a mexikói köztársasági hagyomány szimbóluma.
• Porfirio Díaz (1830–1915) – tábornok és elnök, a Porfiriátus (1876–1911) névadója; a modernizáció és a társadalmi egyenlőtlenségek együttes megítélése vitatott.
• Francisco I. Madero (1873–1913) – a forradalom elindítója, Mexikó elnöke (1911–1913); a demokratikus átmenet kísérletének alakja.
• Emiliano Zapata (1879–1919) – a déli forradalmi hadsereg vezetője, a földreform és a „Föld és szabadság!” jelszó szimbóluma.
• Pancho Villa (1878–1923) – az északi forradalmi hadsereg vezetője; hadjáratai és politikai szerepe a forradalom egyik legvitatottabb öröksége.
• Venustiano Carranza (1859–1920) – a forradalom alkotmányos szárnyának vezetője, az 1917-es alkotmány megalkotója.
• Lázaro Cárdenas (1895–1970) – elnök (1934–1940), a földreform, az olajipar államosítása és a korporatív állam építője.
• Frida Kahlo (1907–1954) – festőművész, a mexikói identitás, a test és a női tapasztalat ikonikus ábrázolója.
• Diego Rivera (1886–1957) – festőművész, a mexikói muralizmus egyik vezéralakja; politikai és társadalmi témájú falfestményei.
• Octavio Paz (1914–1998) – költő, esszéíró, irodalmi Nobel-díjas; „A magány labirintusa” a mexikói identitás klasszikus elemzése.
• Andrés Manuel López Obrador (1953–) – politikus, Mexikó elnöke (2018–2024); a „negyedik átalakulás” programja és a társadalmi programok vitatott öröksége.
• Claudia Sheinbaum (1962–) – tudós és politikus, Mexikó első női elnöke (2024–).

3. Guatemala

• Rafael Carrera (1814–1865) – a konzervatív rendszer vezetője, a közép-amerikai föderáció felbomlásának és a guatemalai állam megszilárdításának alakja.
• Justo Rufino Barrios (1835–1885) – liberális elnök, a kávégazdaság és a központosított állam kiépítője.
• Juan José Arévalo (1904–1990) – elnök (1945–1951), a „lelki szocializmus” és a demokratikus reformok képviselője.
• Jacobo Árbenz (1913–1971) – elnök (1951–1954), a földreform végrehajtója; az 1954-es CIA-vezette puccs elűzte.
• Rigoberta Menchú (1959–) – kicse maja emberi jogi aktivista, irodalmi Nobel-díjas (1992); a guatemalai polgárháború és az őslakos jogok nemzetközi szimbóluma.
• Efraín Ríos Montt (1926–2018) – tábornok és diktátor (1982–1983); a polgárháború erőszakáért felelős, népirtás vádjával elítélték, az ítéletet később eljárási okokból megsemmisítették.
• Bernardo Arévalo (1958–) – politikus, Guatemala elnöke (2024–); a korrupcióellenes reformok és a demokratikus intézmények védelmének képviselője.

4. Belize

• George Cadle Price (1919–2011) – a belizei függetlenségi mozgalom vezetője, a Népi Egyesült Párt alapítója, Belize első miniszterelnöke.
• Dean Barrow (1951–) – az Egyesült Demokrata Párt vezetője, miniszterelnök (2008–2020); a gazdasági reformok és a turizmus fejlesztésének alakja.
• Johnny Briceño (1960–) – a Népi Egyesült Párt vezetője, miniszterelnök (2020–); a COVID-19-válság és a klímapolitika kormányzása.

5. Honduras

• Tiburcio Carías Andino (1876–1969) – tábornok és diktátor (1933–1949); a hondurasi katonai uralom és a banánvállalatokkal való együttműködés alakja.
• Manuel Zelaya (1952–) – elnök (2006–2009), akit a 2009-es puccs eltávolított; a földreform és a társadalmi programok képviselője.
• Xiomara Castro (1959–) – politikus, Honduras első női elnöke (2022–); a 2009-es puccs utáni ellenzéki mozgalom vezetője.

6. El Salvador

• Farabundo Martí (1893–1932) – kommunista forradalmár, az 1932-es felkelés vezetője; kivégzése után a nevét viselő gerillaszervezet (FMLN) őrzi emlékét.
• Óscar Romero (1917–1980) – San Salvador érseke, az emberi jogok és a szegények védelmezője; 1980-ban gyilkolták meg, 2018-ban szentté avatták.
• José Napoleón Duarte (1925–1990) – kereszténydemokrata politikus, az 1980-as évek polgárháborús elnöke; a reformok és a kormányzati erőszak ellentmondásos alakja.
• Alfredo Cristiani (1947–) – elnök (1989–1994), a békemegállapodás aláírója.
• Nayib Bukele (1981–) – elnök (2019–); a bandák elleni rendkívüli állapot és a tömeges letartóztatások politikája nemzetközileg vitatott.

7. Nicaragua

• Augusto César Sandino (1895–1934) – gerillavezér, az amerikai megszállás elleni harc szimbóluma; a sandinista mozgalom névadója.
• Anastasio Somoza García (1896–1956) – a Somoza-dinasztia alapítója, diktátor; a család 1936-tól 1979-ig uralta Nicaraguát.
• Anastasio Somoza Debayle (1925–1980) – az utolsó Somoza-elnök, akit a sandinista forradalom elűzött.
• Violeta Chamorro (1929–) – elnök (1990–1997), a polgárháború utáni demokratikus átmenet és a nemzeti megbékélés alakja.
• Daniel Ortega (1945–) – a sandinista forradalom vezetője, elnök (1985–1990, 2007–); a jelenkori nicaraguai rendszer meghatározó szereplője.

8. Costa Rica

• José Figueres Ferrer (1906–1990) – az 1948-as polgárháború győztese, a hadsereg eltörlésének és a jóléti állam alapjainak megteremtője.
• Óscar Arias (1940–) – elnök (1986–1990, 2006–2010), a közép-amerikai béketerv kidolgozója, Nobel-békedíjas (1987).
• Laura Chinchilla (1959–) – Costa Rica első női elnöke (2010–2014).
• Rodrigo Chaves (1961–) – elnök (2022–); a gazdasági reformok és a politikai konfliktusok alakja.

9. Panama

• Omar Torrijos (1929–1981) – katonai vezető és de facto államfő (1968–1981); az 1977-es Torrijos–Carter-szerződések aláírója.
• Manuel Noriega (1934–2017) – katonai diktátor, az 1989-es amerikai invázió után elfogták és elítélték.
• Guillermo Endara (1936–2009) – Panama elnöke (1989–1994), a demokratikus átmenet első vezetője.
• Mireya Moscoso (1946–) – Panama első női elnöke (1999–2004); a csatorna átadásának korszakában kormányzott.
• José Raúl Mulino (1959–) – elnök (2024–); a migrációs válság és a csatorna szárazsága által meghatározott kormányzás.

10. Kuba

• José Martí (1853–1895) – költő, esszéíró, a kubai függetlenségi mozgalom vezetője; a kubai nemzeti identitás központi alakja.
• Fulgencio Batista (1901–1973) – katonai vezető és elnök, akinek 1952-es hatalomátvétele és diktatúrája ellen az 1959-es forradalom győzött.
• Fidel Castro (1926–2016) – a kubai forradalom vezetője, miniszterelnök majd elnök; a szocialista Kuba meghatározó alakja, megítélése erősen vitatott.
• Raúl Castro (1931–) – a forradalom vezetője, Fidel utódja az államfői poszton (2008–2018); a gazdasági reformok korlátozott bevezetője.
• Ernesto „Che” Guevara (1928–1967) – argentin születésű forradalmár, a kubai forradalom vezetője; később Bolíviában halt meg.
• Celia Cruz (1925–2003) – kubai énekesnő, a latin zene és a karibi kultúra világszerte ismert alakja.
• Reinaldo Arenas (1943–1990) – kubai író, a forradalom utáni értelmiségi ellenzék és a száműzetés alakja.
• Guillermo Cabrera Infante (1929–2005) – kubai író, a „Három tigris Tricolorban” szerzője; emigrációban élt.

11. Jamaica

• Alexander Bustamante (1884–1977) – a jamaicai munkásmozgalom és a Jamaica Labour Party alapítója, az első miniszterelnök.
• Norman Manley (1893–1969) – a Népi Nemzeti Párt alapítója, a függetlenség előkészítője.
• Michael Manley (1924–1997) – miniszterelnök (1972–1980, 1989–1992); a demokratikus szocializmus és a karibi identitás politikájának képviselője.
• Edward Seaga (1930–2019) – miniszterelnök (1980–1989); a piacgazdasági reformok és az amerikai kapcsolatok alakja.
• Bob Marley (1945–1981) – zenész, a reggae világszerte ismert alakja; a jamaicai kultúra és a társadalmi igazságosság szimbóluma.
• Andrew Holness (1972–) – a Jamaica Labour Party vezetője, miniszterelnök (2016–).
• Mark Golding (1965–) – a Népi Nemzeti Párt vezetője; a 2025-ös választás utáni politikai helyzet szereplője.

12. Haiti

• François „Papa Doc” Duvalier (1907–1971) – diktátor (1957–1971); a terror, a titkosrendőrség és a személyi kultusz rendszere.
• Jean-Claude „Baby Doc” Duvalier (1951–2014) – apja utódja (1971–1986); 1986-ban menekült el Haiti-ból.
• Jean-Bertrand Aristide (1953–) – pap és politikus, Haiti első demokratikusan megválasztott elnöke (1990); kormányzását puccsok és válságok kísérték.
• Jovenel Moïse (1968–2021) – elnök (2017–2021); 2021-ben meggyilkolták, azóta az állam működése súlyosan meggyengült.

13. A Dominikai Köztársaság

• Juan Pablo Duarte (1813–1876) – a függetlenségi mozgalom vezetője, a Dominikai Köztársaság alapító atyja.
• Rafael Leónidas Trujillo (1891–1961) – diktátor (1930–1961); a terror, a személyi kultusz és az 1937-es mészárlás felelőse.
• Juan Bosch (1909–2001) – író és politikus, az első demokratikusan megválasztott elnök (1963), akit puccsal eltávolítottak.
• Joaquín Balaguer (1906–2002) – elnök több ciklusban (1966–1978, 1986–1996); a trujillói örökség és a demokratizálódás ellentmondásos alakja.
• Luis Abinader (1967–) – elnök (2020–); a korrupcióellenes reformok és a gazdasági stabilitás képviselője.

14. A Bahama-szigetek

• Lynden Pindling (1930–2000) – a függetlenségi mozgalom vezetője, a Bahama-szigetek első miniszterelnöke (1973–1992).
• Hubert Ingraham (1947–) – miniszterelnök (1992–2002, 2007–2012); a turizmus és a pénzügyi szolgáltatások fejlesztője.
• Perry Christie (1943–) – miniszterelnök (2002–2007, 2012–2017).
• Philip Davis (1951–) – miniszterelnök (2021–); a COVID-19-válság és a klímapolitika kormányzása.

15. A Kis-Antillák

• Eric Williams (1911–1981) – történész és politikus, Trinidad és Tobago első miniszterelnöke; a „Kapitalizmus és rabszolgaság” szerzője.
• Errol Barrow (1920–1987) – Barbados első miniszterelnöke, a függetlenség és a szociáldemokrata politika alakja.
• Maurice Bishop (1944–1983) – a grenadai forradalom vezetője; 1983-ban saját mozgalmán belüli hatalmi harc áldozata lett, majd az amerikai invázió következett.
• Eugenia Charles (1919–2005) – Dominika miniszterelnöke (1980–1995), az első női kormányfő a Karib-térségben; „a karibi vaslady”.
• John Compton (1925–2007) – St. Lucia miniszterelnöke több ciklusban; a függetlenség előkészítője.
• Roosevelt Skerrit (1972–) – Dominika miniszterelnöke (2004–).
• Keith Mitchell (1946–) – Grenada miniszterelnöke (1995–2008, 2013–2022).
• Ralph Gonsalves (1946–) – St. Vincent és a Grenadine-szigetek miniszterelnöke (2001–).

16. Kultúra, irodalom, tudomány

• Rubén Darío (1867–1916) – nicaraguai költő, a modernismo irodalmi mozgalom vezéralakja; a spanyol nyelvű irodalom megújítója.
• Miguel Ángel Asturias (1899–1974) – guatemalai író, diplomata, irodalmi Nobel-díjas (1967); a maja mitológia és a társadalmi igazságtalanság ábrázolója.
• Gioconda Belli (1948–) – nicaraguai író és költő, a sandinista mozgalom egykori tagja; a női tapasztalat és a politikai emlékezet szerzője.
• Sergio Ramírez (1942–) – nicaraguai író és politikus, a sandinista junta egykori tagja; később a rendszer kritikusa.
• Derek Walcott (1930–2017) – St. Lucia-i költő és drámaíró, irodalmi Nobel-díjas (1992); a karibi identitás és a gyarmati örökség költője.
• Kamau Brathwaite (1930–2020) – barbadosi költő és történész; a karibi kultúra és a rabszolgaság örökségének kutatója.
• Edwidge Danticat (1969–) – haiti-amerikai író; a haiti migráció, a család és az emlékezet történeteinek szerzője.
• Julia Alvarez (1950–) – dominikai-amerikai író; a How the García Girls Lost Their Accents és a dominikai történelem feldolgozója.
• Harry Belafonte (1927–2023) – amerikai énekes és színész, karibi származású; a polgárjogi mozgalom aktivistája.
• Wyclef Jean (1969–) – haiti-amerikai zenész és humanitárius aktivista; a haiti földrengés utáni segélyezés szereplője.

17. Vitatott megítélésű személyek

A könyv nem hoz létre „hősök” és „gonosztevők” listáját. A gyarmati hódítók, a diktátorok, a forradalmi vezetők és a mai politikusok megítélése a források és a nézőpontok függvényében változik. A szöveg minden esetben jelzi, milyen tettekről van szó, kik voltak az áldozatok, milyen intézményi és társadalmi körülmények között cselekedtek, és milyen ellenérvek, illetve védőbeszédek léteznek. A személyes moralizálás nem helyettesítheti a történeti elemzést.

Bibliográfia és forráskulcsok

A könyv fejezeteihez használható szakirodalom és források. A lista nem teljes; a fejezetek írásakor a sources.md-ben felsorolt levéltárakat, adatbázisokat és digitális gyűjteményeket is használni kell. A tételek szerző, cím, kiadó és év szerint szerepelnek; a magyar kiadásokat külön jelöljük, ahol vannak.

1. Áttekintő munkák

• Leslie Bethell (szerk.): The Cambridge History of Latin America, I–XI. Cambridge University Press, 1984–1995.
• Victor Bulmer-Thomas: The Economic History of Latin America since Independence. Cambridge University Press, 2003.
• Tulio Halperín Donghi: The Contemporary History of Latin America. Duke University Press, 1993.
• James Lockhart – Stuart B. Schwartz: Early Latin America: A History of Colonial Spanish America and Brazil. Cambridge University Press, 1983.
• Peter Bakewell: A History of Latin America: Empires and Sequels, 1450–1930. Blackwell, 1997.
• Edwin Williamson: The Penguin History of Latin America. Penguin, 1992.
• Thomas E. Skidmore – Peter H. Smith – James N. Green: Modern Latin America. Oxford University Press, 1984–2018 (több kiadás).
• Franklin W. Knight: The Caribbean: The Genesis of a Fragmented Nationalism. Oxford University Press, 1978/1990.
• Gordon K. Lewis: The Growth of the Modern West Indies. Monthly Review Press, 1968.
• Franklin W. Knight – Colin A. Palmer (szerk.): The Modern Caribbean. University of North Carolina Press, 1989.
• James Dunkerley: Power in the Isthmus: A Political History of Modern Central America. Verso, 1988.
• Héctor Pérez Brignoli: A Brief History of Central America. University of California Press, 1989.

2. Mexikó

• Michael C. Meyer – William H. Sherman: The Course of Mexican History. Oxford University Press, 1979–2014 (több kiadás).
• Enrique Florescano: Memory, Myth, and Time in Mexico: From the Aztecs to Independence. University of Texas Press, 1994.
• Miguel León-Portilla: The Broken Spears: The Aztec Account of the Conquest of Mexico. Beacon Press, 1962/1992.
• Bernal Díaz del Castillo: The Conquest of New Spain. Penguin Classics,
• Bartolomé de las Casas: A Short Account of the Destruction of the Indies. Penguin Classics, 1992.
• Bernardino de Sahagún: General History of the Things of New Spain (Florentine Codex). School of American Research, 1950–1982.
• Matthew Restall: Seven Myths of the Spanish Conquest. Oxford University Press, 2003.
• Alan Knight: The Mexican Revolution, I–II. Cambridge University Press,
• John Womack Jr.: Zapata and the Mexican Revolution. Knopf, 1969.
• Friedrich Katz: The Life and Times of Pancho Villa. Stanford University Press, 1998.
• Héctor Aguilar Camín – Lorenzo Meyer: In the Shadow of the Mexican Revolution: Contemporary Mexican History, 1910–1989. University of Texas Press, 1993.
• Lázaro Cárdenas: Apuntes, 1913–1940. Universidad Nacional Autónoma de México, 1972–1974.
• Octavio Paz: The Labyrinth of Solitude. Grove Press, 1961.
• Claudio Lomnitz: Deep Mexico, Silent Mexico: An Anthropology of Nationalism. University of Minnesota Press, 2001.
• Jeffrey M. Pilcher: ¡Que vivan los tamales! Food and the Making of Mexican Identity. University of New Mexico Press, 1998.

3. Guatemala

• Greg Grandin: The Blood of Guatemala: A History of Race and Nation. Duke University Press, 2000.
• Greg Grandin: The Last Colonial Massacre: Latin America in the Cold War. University of Chicago Press, 2004.
• Piero Gleijeses: Shattered Hope: The Guatemalan Revolution and the United States, 1944–1954. Princeton University Press, 1991.
• Susanne Jonas: The Battle for Guatemala: Rebels, Death Squads, and U.S. Power. Westview Press, 1991.
• David Stoll: Between Two Armies in the Ixil Towns of Guatemala. Columbia University Press, 1993.
• Rigoberta Menchú – Elisabeth Burgos-Debray: I, Rigoberta Menchú: An Indian Woman in Guatemala. Verso, 1984.
• Richard N. Adams: Crucifixion by Power: Essays on Guatemalan National Social Structure, 1944–1966. University of Texas Press, 1970.
• Severo Martínez Peláez: La patria del criollo: ensayo de interpretación de la realidad colonial guatemalteca. Editorial Universitaria, 1970.
• Comisión para el Esclarecimiento Histórico: Guatemala: Memoria del Silencio. 1999.
• REMHI: Guatemala: Nunca Más. Oficina de Derechos Humanos del Arzobispado de Guatemala, 1998.

4. Belize

• O. Nigel Bolland: Belize: A New Nation in Central America. Westview Press, 1986.
• O. Nigel Bolland: Colonialism and Resistance in Belize: Essays in Historical Sociology. Cubola, 1988.
• Assad Shoman: A History of Belize in Thirteen Chapters. Belize Institute of Social and Cultural Research, 2010.
• Assad Shoman: Belize’s Independence and Decolonization in Latin America: Guatemala, Britain, and the UN. Palgrave Macmillan, 2010.
• Barbara Bulmer-Thomas – Victor Bulmer-Thomas: The Economic History of Belize: From the 17th Century to Post-Independence. Cubola, 2012.
• Anne Sutherland: The Making of Belize: Globalization in the Margins. Bergin & Garvey, 1998.

5. Honduras

• Darío A. Euraque: Reinterpreting the Banana Republic: Region and State in Honduras, 1870–1972. University of North Carolina Press, 1996.
• Alison Acker: Honduras: The Making of a Banana Republic. Between the Lines, 1988.
• Marvin Barahona: Honduras en el siglo XX: una síntesis histórica. Editorial Guaymuras, 2005.
• Nancy Peckenham – Annie Street (szerk.): Honduras: Portrait of a Captive Nation. Praeger, 1985.
• Thomas P. Anderson: Politics in Central America: Guatemala, El Salvador, Honduras, and Nicaragua. Praeger, 1982/1988.
• James Dunkerley: Power in the Isthmus: A Political History of Modern Central America. Verso, 1988.

6. El Salvador

• Héctor Lindo-Fuentes: Weak Foundations: The Economy of El Salvador in the Nineteenth Century. University of California Press, 1990.
• Aldo Lauria-Santiago: An Agrarian Republic: Commercial Agriculture and the Politics of Peasant Communities in El Salvador, 1823–1914. University of Pittsburgh Press, 1999.
• Tommie Sue Montgomery: Revolution in El Salvador: From Civil Strife to Civil Peace. Westview Press, 1995.
• Elisabeth Jean Wood: Insurgent Collective Action and Civil War in El Salvador. Cambridge University Press, 2003.
• William Stanley: The Protection Racket State: Elite Politics, Military Extortion, and Civil War in El Salvador. Temple University Press, 1996.
• Erik Ching: Authoritarian El Salvador: Politics and the Origins of the Military Regimes, 1880–1940. University of Notre Dame Press, 2014.
• Comisión de la Verdad: From Madness to Hope: The 12-Year War in El Salvador. 1993.
• Óscar Romero: The Violence of Love. Harper & Row, 1988.

7. Nicaragua

• John A. Booth: The End and the Beginning: The Nicaraguan Revolution. Westview Press, 1985.
• Thomas W. Walker: Nicaragua: The Land of Sandino. Westview Press, 1981/1991.
• David Close: Nicaragua: Politics, Economics, and Society. Pinter,
• Lynn Horton: Peasants in Arms: War and Peace in the Mountains of Nicaragua, 1979–1994. Ohio University Press, 1998.
• Jeffrey L. Gould: To Die in This Way: Nicaraguan Indians and the Myth of Mestizaje, 1880–1965. Duke University Press, 1998.
• Michel Gobat: Confronting the American Dream: Nicaragua under U.S. Imperial Rule. Duke University Press, 2005.
• Roger Miranda – William Ratliff: The Civil War in Nicaragua: Inside the Sandinistas. Transaction, 1993.

8. Costa Rica

• John A. Booth: Costa Rica: Quest for Democracy. Westview Press, 1998.
• Bruce M. Wilson: Costa Rica: Politics, Economics, and Democracy. Lynne Rienner, 1998.
• Iván Molina – Steven Palmer: The History of Costa Rica. Editorial de la Universidad de Costa Rica, 1998/2014.
• Steven Palmer: From Popular Medicine to Medical Populism: Doctors, Healers, and Public Power in Costa Rica, 1800–1940. Duke University Press, 2003.
• Lowell Gudmundson: Costa Rica Before Coffee: Society and Economy on the Eve of the Export Boom. Louisiana State University Press, 1986.
• Héctor Pérez Brignoli: A Brief History of Central America. University of California Press, 1989.

9. Panama

• Walter LaFeber: The Panama Canal: The Crisis in Historical Perspective. Oxford University Press, 1978/1989.
• David McCullough: The Path Between the Seas: The Creation of the Panama Canal, 1870–1914. Simon & Schuster, 1977.
• Michael L. Conniff: Panama and the United States: The Forced Alliance. University of Georgia Press, 1992/2001.
• John Major: Prize Possession: The United States and the Panama Canal, 1903–1979. Cambridge University Press, 1993.
• Omar Jaén Suárez: La población del istmo de Panamá. Instituto Nacional de Cultura, 1978.

10. Kuba

• Hugh Thomas: Cuba: A History. Penguin, 2010 (korábban Cuba: The Pursuit of Freedom, 1971).
• Louis A. Pérez Jr.: Cuba: Between Reform and Revolution. Oxford University Press, 1988/2015.
• Louis A. Pérez Jr.: On Becoming Cuban: Identity, Nationality, and Culture. University of North Carolina Press, 1999.
• Louis A. Pérez Jr.: The War of 1898: The United States and Cuba in History and Historiography. University of North Carolina Press, 1998.
• Ada Ferrer: Cuba: An American History. Scribner, 2021.
• Jorge I. Domínguez: Cuba: Order and Revolution. Harvard University Press, 1978.
• Marifeli Pérez-Stable: The Cuban Revolution: Origins, Course, and Legacy. Oxford University Press, 1993.
• Alejandro de la Fuente: A Nation for All: Race, Inequality, and Politics in Twentieth-Century Cuba. University of North Carolina Press,
• Rebecca J. Scott: Slave Emancipation in Cuba: The Transition to Free Labor, 1860–1899. Princeton University Press, 1985.
• Fidel Castro: History Will Absolve Me. 1953 (több kiadás).
• Ernesto Che Guevara: Guerrilla Warfare. Monthly Review Press, 1961.

11. Jamaica

• Orlando Patterson: The Sociology of Slavery: An Analysis of the Origins, Development and Structure of Negro Slave Society in Jamaica. MacGibbon & Kee, 1967.
• Trevor Burnard: Jamaica in the Age of Revolution. University of Pennsylvania Press, 2020.
• Gad Heuman: “The Killing Time”: The Morant Bay Rebellion in Jamaica. University of Tennessee Press, 1994.
• Patrick Bryan: The Jamaican People, 1880–1902: Race, Class, and Social Control. Macmillan, 1991.
• Obika Gray: Radicalism and Social Change in Jamaica, 1960–1972. University of Tennessee Press, 1991.
• Carl Stone: Class, State, and Democracy in Jamaica. Praeger, 1986.

12. Haiti

• C. L. R. James: The Black Jacobins: Toussaint L’Ouverture and the San Domingo Revolution. Secker & Warburg, 1938.
• Laurent Dubois: Avengers of the New World: The Story of the Haitian Revolution. Harvard University Press, 2004.
• Laurent Dubois: Haiti: The Aftershocks of History. Metropolitan Books, 2012.
• Carolyn E. Fick: The Making of Haiti: The Saint Domingue Revolution from Below. University of Tennessee Press, 1990.
• David P. Geggus: Haitian Revolutionary Studies. Indiana University Press, 2002.
• Michel-Rolph Trouillot: Silencing the Past: Power and the Production of History. Beacon Press, 1995.
• Paul Farmer: The Uses of Haiti. Common Courage Press, 1994.
• Paul Farmer: Haiti After the Earthquake. PublicAffairs, 2011.
• Amy Wilentz: The Rainy Season: Haiti since Duvalier. Simon & Schuster, 1989.

13. A Dominikai Köztársaság

• Frank Moya Pons: The Dominican Republic: A National History. Hispaniola Books, 1995.
• Howard J. Wiarda: Dictatorship and Development: The Methods of Control in Trujillo’s Dominican Republic. University of Florida Press, 1968.
• Jonathan Hartlyn: The Struggle for Democratic Politics in the Dominican Republic. University of North Carolina Press, 1998.
• Eric Paul Roorda: The Dictator Next Door: The Good Neighbor Policy and the Trujillo Regime in the Dominican Republic, 1930–1945. Duke University Press, 1998.
• Richard Lee Turits: Foundations of Despotism: Peasants, the Trujillo Regime, and Modernity in Dominican History. Stanford University Press,

14. A Bahama-szigetek és a Kis-Antillák

• Michael Craton: A History of the Bahamas. Collins, 1962/1986.
• Gail Saunders: Bahamian Society after Emancipation. Ian Randle, 2003.
• Gail Saunders: The History of the Bahamas. Macmillan Caribbean, 2005.
• Eric Williams: Capitalism and Slavery. University of North Carolina Press, 1944.
• Robin Blackburn: The Making of New World Slavery: From the Baroque to the Modern, 1492–1800. Verso, 1997.
• Robin Blackburn: The Overthrow of Colonial Slavery, 1776–1848. Verso,
• Richard B. Sheridan: Sugar and Slavery: An Economic History of the British West Indies, 1623–1775. Johns Hopkins University Press, 1973.
• Hilary McD. Beckles: A History of Barbados: From Amerindian Settlement to Nation-State. Cambridge University Press, 1990.
• Bridget Brereton: A History of Modern Trinidad, 1783–1962. Heinemann,
• Barry W. Higman: Slave Populations of the British Caribbean, 1807–1834. Johns Hopkins University Press, 1984.
• Polly Pattullo: Last Resorts: The Cost of Tourism in the Caribbean. Latin America Bureau, 1996/2005.

15. Tematikus irodalom

• Herbert S. Klein: The Atlantic Slave Trade. Cambridge University Press, 1999/2010.
• David Eltis – Stanley L. Engerman (szerk.): The Cambridge World History of Slavery, III. Cambridge University Press, 2011.
• Greg Grandin: Empire’s Workshop: Latin America, the United States, and the Rise of the New Imperialism. Metropolitan Books, 2006.
• Alan McPherson: A Short History of U.S. Interventions in Latin America and the Caribbean. Wiley-Blackwell, 2016.
• Lars Schoultz: Beneath the United States: A History of U.S. Policy toward Latin America. Harvard University Press, 1998.
• Stephen Kinzer: Overthrow: America’s Century of Regime Change from Hawaii to Iraq. Times Books, 2006.
• Jorge G. Castañeda: Utopia Unarmed: The Latin American Left after the Cold War. Knopf, 1993.
• Douglas S. Massey – Jorge Durand – Nolan J. Malone: Beyond Smoke and Mirrors: Mexican Immigration in an Era of Economic Integration. Russell Sage, 2002.
• Olivier Dabène: The Politics of Regional Integration in Latin America: Theoretical and Comparative Explorations. Palgrave Macmillan, 2009.
• Anthony P. Maingot: The United States and the Caribbean: Challenges of an Asymmetrical Relationship. Westview Press, 1994.
• Anthony Pagden: Lords of All the World: Ideologies of Empire in Spain, Britain and France, c. 1500–c. 1800. Yale University Press, 1995.
• J. H. Elliott: Empires of the Atlantic World: Britain and Spain in America, 1492–1830. Yale University Press, 2006.

16. Elsődleges források és dokumentumgyűjtemények

• The Florentine Codex (Bernardino de Sahagún).
• The Broken Spears (Miguel León-Portilla szerk.).
• The Book of Chilam Balam of Chumayel (maja krónika).
• Bernal Díaz del Castillo: The Conquest of New Spain.
• Bartolomé de las Casas: A Short Account of the Destruction of the Indies.
• Toussaint Louverture: Mémoires (kiadások: 1998, 2002).
• José Martí: Selected Writings. Penguin Classics, 2002.
• Fidel Castro: History Will Absolve Me.
• Rigoberta Menchú: I, Rigoberta Menchú.
• Óscar Romero: The Violence of Love.
• Comisión para el Esclarecimiento Histórico: Guatemala: Memoria del Silencio.
• REMHI: Guatemala: Nunca Más.
• Comisión de la Verdad de El Salvador: From Madness to Hope.
• The Black Jacobins (C. L. R. James) – értelmezés és forrás együtt.

17. Magyar nyelvű háttérirodalom

Magyar nyelven viszonylag kevés összefoglaló munka jelent meg a régió egészéről; a fejezetek írásakor a magyar kiadásokat az Országos Széchényi Könyvtár katalógusában (NEKTÁR) és a Magyar Elektronikus Könyvtárban kell ellenőrizni. Csak olyan magyar nyelvű munkára szabad hivatkozni, amelynek bibliográfiai adatai (szerző, cím, kiadó, év, fordító) ellenőrizhetők. A spanyol, angol és francia szakirodalom elsődleges; a magyar szöveg ezek eredményeit közvetíti.

18. Megjegyzés a bibliográfia használatához

A tételek egy része angol, spanyol vagy francia nyelvű; a fejezetekben a magyar szöveg mellett az eredeti címek szerepelnek. A bibliográfia nem helyettesíti a forráskritikát: egy munka régi kiadása vagy népszerűsítő jellege nem teszi automatikusan megbízhatatlanná, de a tudományos vitákban elfoglalt helyét jelezni kell. A fejezetekben hivatkozott oldalszámokat és adatokat minden esetben ellenőrizni kell; a kitalált hivatkozás súlyos szakmai hiba.