A 21. századi Szlovákia politikai fejlődését a demokratikus intézmények és a populizmus kölcsönhatása alakította, amelyben Robert Fico és a Smer–SD (Smer–sociálna demokracia) párt többszöri kormányzati szerepe meghatározó. Az ország 2004-ben csatlakozott az EU-hoz és a NATO-hoz, 2007-ben a schengeni övezethez, 2009-ben pedig bevezette az eurót – így a régió egyik legmélyebben integrált államává vált. Ugyanakkor a 2018-as oknyomozó újságíró-gyilkosság, a 2020-as kormányváltás, a 2022-es ukrajnai háború és Fico 2023-as visszatérése fokozódó polarizációt eredményezett. Az alfejezet ezt a folyamatot a belpolitika, a külkapcsolatok és a társadalmi törésvonalak összefüggésében tárgyalja, kapcsolódva a Gazdaság, régiók és társadalom alfejezethez, amely a strukturális és regionális folyamatokat mutatja be.
Szlovákia belpolitikai szerkezetét az 1998-as választás óta a Mečiar-korszak utáni demokratikus konszolidáció határozta meg. A Mikuláš Dzurinda vezette, széles koalíciós kormányok (1998–2002, 2002–2006) a gazdasági liberalizáció, a jogállami intézmények megerősítése és az euroatlanti integráció programját vitték végig. A 2004-es NATO- és EU-csatlakozás után a 2006-os parlamenti választás azonban új korszakot nyitott: a Robert Fico vezette Smer–SD a voksok 29,14 százalékát szerezte meg (a Szlovák Statisztikai Hivatal adatai szerint), és 50 mandátummal a legerősebb párttá vált. Fico a Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) és a Vladimír Mečiarhoz köthető HZDS-szel lépett koalícióra, ami éles bírálatokat váltott ki: az európai szocialista pártok felfüggesztették a Smer–SD tagságát, mert a koalícióban nacionalista erők vettek részt.
Az első Fico-kormány (2006–2010) gazdaságpolitikája az állami szerepvállalás erősítését és a szociális juttatások bővítését helyezte előtérbe, részben felülírva a Dzurinda-korszak egyes reformjait. A 2008–2009-es globális pénzügyi válság azonban megmutatta a szlovák gazdaság nyitottságának sérülékenységét; az euró bevezetése 2009. január 1-jén mégis megtörtént, ami a reformok és az európai integráció iránti elkötelezettség jele volt. Az euró bevezetésének hivatalos árfolyama 30,1260 szlovák korona/euró volt, de ezt az adatot érdemes a jegybanki közleményekkel összevetni. A válság idején Fico kormánya olyan intézkedéseket hozott, amelyek a belső keresletet próbálták élénkíteni, de a munkanélküliség a keleti régiókban továbbra is magas maradt – ennek társadalmi hatásait a Gazdaság, régiók és társadalom alfejezet részletezi.
A szlovák politikatudományi irodalomban a populizmust gyakran úgy definiálják, mint a „tiszta nép” és a „korrupt elit” szembenállására épülő diskurzust és mozgósítási stratégiát. Fico Smer–SD-je már a 2000-es évek közepétől ötvözte a baloldali gazdasági ígéreteket a nemzeti-konzervatív és bevándorlásellenes retorikával. Az első kormány alatt a párt a szociális érzékenységet hangsúlyozta, de a 2015-ös európai menekültválság hatására a hangsúly a kulturális és biztonsági kérdésekre tolódott. A 2016-os választáson a Smer–SD 28,28 százalékot kapott, és bár megőrizte első helyét, elveszítette abszolút többségét. Fico harmadik kormánya (2016–2018) ismét koalícióra kényszerült: az SNS mellett a szlovák–magyar Most-Híd párt és a kezdetben a Sieť is részt vett benne, bár utóbbi hamar szétesett.
Ebben az időszakban a kormány retorikája egyre inkább a nemzeti szuverenitás védelmére és az „idegen érdekek” elutasítására épült. A közbeszédben felerősödött a migrációellenesség, és a kormány elutasította az EU kötelező menekültkvótáit. Ugyanakkor a koalíció belső feszültségei egyre nyilvánvalóbbá váltak, különösen a korrupció és a jogállamiság kérdéseiben. A Gorilla-ügy nyomán kialakult közhangulat, majd a 2016-os tanártüntetések is jelezték, hogy a társadalom egy része elégedetlen a politikai elit működésével. A Smer–SD populista fordulata tehát nem csupán választási stratégia volt, hanem a szlovák társadalom mélyülő bizalomhiányára adott válasz is – ezt az összefüggést azonban a szakirodalomban vitatott módon értelmezik: egyes szerzők a párt ideológiai következetlenségét emelik ki, mások a posztkommunista pártok pragmatikus alkalmazkodását látják benne.
A szlovák politikai rendszer mély válságát robbantotta ki 2018. február 21-én Ján Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya, Martina Kušnírová meggyilkolása. Kuciak az olasz maffia és szlovák politikai körök kapcsolatait vizsgálta; halála után tömegtüntetések kezdődtek, amelyek a rendszerváltás óta a legnagyobb társadalmi mobilizációt jelentették. A gyilkosság ügyében indult nyomozás során kiderült, hogy az elkövetők egy megbízás alapján cselekedtek, és a szálak kormányzati körökhöz vezettek. A Kuciak-gyilkosság így nem csupán bűnügy, hanem a demokratikus intézményekbe vetett bizalom összeomlásának katalizátora lett.
A nyomás hatására Robert Fico 2018. március 15-én lemondott, de a Smer–SD jelöltje, Peter Pellegrini alakíthatott kormányt, és a koalíció (Smer–SD, SNS, Most-Híd) fennmaradt. A Pellegrini-kormány (2018–2020) igyekezett helyreállítani a rendet, de a korrupciós botrányok tovább gyengítették a pártot. A 2020-as parlamenti választáson a korrupcióellenes OĽaNO (Obyčajní Ľudia a nezávislé osobnosti) győzött Igor Matovič vezetésével 25,02 százalékkal; a Smer–SD 18,29 százalékra esett vissza, a Pellegrini által alapított Hlas–SD pedig 9,02 százalékot szerzett. Az új kormánykoalíció (OĽaNO, Sme rodina, SaS, Za ľudí) a korrupció elleni harcot és a jogállamiság megerősítését ígérte, de a COVID–19-válság hamar próbára tette a kormány egységét.
A Matovič-kormány 2020 tavaszán került hatalomra, éppen a koronavírus-járvány első hullámakor. Szlovákia kezdetben viszonylag sikeresen védekezett, de a későbbi hullámok és a vakcinaellátás körüli viták feszültséget szültek. A kormány belső ellentétei 2021 tavaszán csúcsosodtak ki: Matovič az orosz Szputnyik V vakcina megvásárlásáról szóló döntésével koalíciós partnereit kész tények elé állította, amire a SaS kilépett a kormányból, majd Matovič lemondott. Utóda az OĽaNO politikusa, Eduard Heger lett, aki 2021 és 2023 között kisebbségi, majd egyre gyengülő koalíciós támogatással kormányzott. A 2022-es ukrajnai háború és az energiaválság tovább növelte a kormányra nehezedő nyomást.
A COVID–19-válság rávilágított a szlovák egészségügyi és szociális rendszer strukturális hiányosságaira. A kórházak leterheltsége, a roma közösségekben kitört járványok és a határ menti ingázók helyzete felerősítette a regionális egyenlőtlenségeket, amelyeket a Gazdaság, régiók és társadalom alfejezet tárgyal. A 2022-es infláció és az energiaárak emelkedése miatt a kormány ársapkákat vezetett be, de a költségvetési hiány növekedett, és a belső koalíciós viták 2022 őszére a SaS kiválásához vezettek. Heger kisebbségi kormánya 2023 májusára elveszítette a parlament bizalmát, és Ľudovít Ódor technokrata szakértői kormánya vette át az ügyeket az előrehozott választásig.
A 2023. szeptember 30-i parlamenti választáson a Robert Fico vezette Smer–SD 22,94 százalékkal az első helyen végzett, 42 mandátumot szerezve. A Progresszív Szlovákia (PS) 17,96 százalékkal a második lett, míg a Peter Pellegrini vezette Hlas–SD 14,70 százalékot kapott. Az OĽaNO és szövetségesei 8,89, a KDH 6,82, a SaS 6,32, az SNS pedig 5,62 százalékot ért el. Fico a Smer–SD, a Hlas–SD és az SNS koalíciójával alakított kormányt, amely 2023. október 25-én lépett hivatalba. A koalíció a parlamenti mandátumok többségét birtokolja, de a belső ideológiai feszültségek – a Hlas–SD mérsékeltebb, EU-párti irányvonala és az SNS radikálisabb nemzeti retorikája – már a kezdetektől befolyásolták a kormányzást.
A negyedik Fico-kormány egyik legvitatottabb lépése a büntető törvénykönyv módosítása és a Speciális Ügyészség megszüntetése volt 2024-ben. A kormány azzal érvelt, hogy az intézmény politikai elfogultsággal működött, és az átalakítás a tisztességes eljárás biztosítását szolgálja. A kritikusok – köztük az Európai Bizottság és több jogállamisági szervezet – szerint a változtatások a korrupciós ügyek felülvizsgálatát és a büntetlenség kockázatát növelik. A közszolgálati média átalakítása is hasonló vitákat váltott ki: a 2024 nyarán elfogadott törvény az RTVS-t felváltotta a STVR-rel (Szlovák Televízió és Rádió). A törvényt az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU) és a hazai média szakmai szervezetei is bírálták, mivel szerintük a kormányzati befolyás növelését célozza. A jogállamisági aggályok miatt az Európai Unió több tagállama és intézménye aggodalmát fejezte ki, ami tovább feszítette Szlovákia és az EU közötti viszonyt.
A 2024-es elnökválasztás tovább mélyítette a polarizációt. Az első fordulóban a liberális Ivan Korčok végzett az élen, de a második fordulóban Peter Pellegrini nyert a szavazatok 53,12 százalékával (a hivatalos választási adatok szerint; a pontos százalék kerekített). Pellegrini 2024. június 15-én foglalta el az államfői hivatalt, Zuzana Čaputová utódaként. A kormánypárti elnök megválasztása azt jelezte, hogy a 2023-as kormányváltás nem csupán a törvényhozásban, hanem az elnöki intézményben is éreztette hatását.
Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója alapvetően átrendezte a szlovák kül- és energiapolitikát. Szlovákia a háború első hónapjaiban jelentős humanitárius segítséget nyújtott, és több százezer ukrán menekültet fogadott. A Heger-kormány fegyvereket is szállított Ukrajnának, köztük a teljes szlovák S–300-as légvédelmi rakétarendszert (2022 tavaszán) és később MiG–29-es vadászgépeket (2023 tavaszán). A társadalomban a támogatás erős volt, de a háború elhúzódásával és a gazdasági következményekkel párhuzamosan nőtt a szkepticizmus.
A 2023-as kormányváltás után a Fico-kormány radikálisan megváltoztatta a hozzáállást. A miniszterelnök bejelentette, hogy Szlovákia nem szállít többé katonai eszközöket Ukrajnának, és a békemegoldást sürgette. A humanitárius és gazdasági támogatás azonban fennmaradt, noha a korábbiaknál visszafogottabb keretek között. Az orosz energiahordozóktól való függőség – különösen a földgáz és a kőolaj esetében – érzékennyé tette a szlovák gazdaságot a háború következményeire. A 2022-es energiaválság során a kormány ársapkákat alkalmazott, de a 2023 után hivatalba lépő kormány számára a legnagyobb kihívást a gáztranzit kérdése jelentette.
2024 decemberében Fico Moszkvába utazott, és tárgyalásokat folytatott Vlagyimir Putyinnal. A találkozó tartalmát a felek eltérően kommunikálták; a szlovák kormány az energiaellátás biztosítását és a béke előmozdítását hangsúlyozta, míg a kritikusok szerint a látogatás a kormány oroszbarát orientációját jelezte. A 2025. januári gáztranzit-megállapodás megszűnése után Fico kemény retorikát alkalmazott: vétóval fenyegetett az EU-ban, és felvetette az Ukrajnának szánt villamosenergia-export leállítását. Ezek a lépések súlyos feszültséget keltettek Szlovákia és Ukrajna, valamint több uniós tagállam között.
A belpolitikában a 2025. januári tömegtüntetések jelezték a Fico-kormány iránti növekvő elégedetlenséget. Pozsonyban és más városokban tízezrek vonultak utcára a kormány oroszbarát politikája és a belpolitikai irányváltás ellen. A kormány azzal vádolta az ellenzéket és külföldi szereplőket, hogy színes forradalmat készítenek elő. A tüntetések és az ellentüntetések a társadalom mély polarizálódását mutatják, amely a 2018-as mobilizáció óta folyamatosan erősödik.
A 2024. május 15-i merénylet Robert Fico ellen (Handlovában, a kormány kihelyezett ülésén) újabb sokként érte a szlovák társadalmat. Fico súlyosan megsérült, hónapokig lábadozott, majd visszatért a kormányzásba; az elkövető elleni büntetőeljárás 2025-ben is folyamatban volt. A merénylet elítélése széleskörű volt, de a politikai felelősség kérdése megosztotta a közvéleményt: a kormánypárti oldal a politikai ellenfelek „gyűlöletkampányát” okolta, míg a kritikusok az intézményi feszültségekben és a közbeszéd durvulásában látták az okokat.
A kisebbségek helyzete a 21. századi szlovák politikában folyamatosan napirenden van. A magyar kisebbség számára a 2010-es állampolgársági törvény – amely megfosztja szlovák állampolgárságától azokat, akik más állam állampolgárságát felveszik – a mai napig fájó pont, jóllehet a gyakorlati alkalmazás változó. A Fico-kormány és a magyar kormány viszonya a 2020-as években javult, de az SNS jelenléte a koalícióban rendszeresen feszültséget kelt, különösen a nemzeti jelképek és az emlékezetpolitika kérdéseiben. A roma kisebbség számára a szegregáció, az oktatási egyenlőtlenségek és a munkanélküliség továbbra is súlyos kihívást jelentenek; a COVID–19-válság és az energiaár-emelkedés különösen érzékenyen érintette a szegényebb, roma többségű településeket.
A demokrácia minőségét a nemzetközi szervezetek eltérően ítélik meg. A Freedom House és a V–Dem intézet jelentései 2023 után a demokratikus visszaesés jeleit azonosították, hivatkozva a büntető igazságszolgáltatás átalakítására, a médiafüggetlenség csökkenésére és a korrupció elleni küzdelem gyengülésére. Ugyanakkor ezek az értékelések módszertani vitáktól sem mentesek: egyes kutatók szerint a szlovák jogállamiság továbbra is erős, és a kormány intézkedései nem lépték át a demokratikus rendszer kereteit. A 2025–2026-os időszak fejleményei – a tüntetések, a koalíciós feszültségek és a gazdasági nehézségek – arra utalnak, hogy a politikai stabilitás törékeny.
A 2022-es ukrajnai háború szlovák társadalomra gyakorolt hatása is összetett. A menekültek befogadása rövid távon sikeres volt, de a hosszú távú integráció, a munkaerőpiaci beilleszkedés és a lakhatás kérdései megoldatlanok. Az energiafüggőség és a gáztranzit ügye pedig a külpolitikai orientáció vitájává vált: a kormányzó koalíció a „keleti nyitás” mellett érvel, míg az ellenzék és a civil társadalom egy része a transzatlanti és EU-központú irányvonalat védi. A 2025-ös konfliktusok azt mutatják, hogy Szlovákia a kelet–nyugati törésvonal egyik éles frontjává vált a régióban.
A 21. századi szlovák politika eseményeinek rekonstrukciójához elsődleges források a Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának (ŠÚSR) választási adatai, a Szlovák Nemzeti Tanács jegyzőkönyvei, a Btk. módosításait tartalmazó törvényszövegek, valamint a kormány hivatalos közleményei. Másodlagos források a nemzetközi szervezetek jelentései (Freedom House, V–Dem, Európai Bizottság jogállamisági jelentései), valamint a szlovák és nemzetközi sajtó beszámolói. A választási százalékok hivatalos adatok, de a kerekített értékek tájékoztató jellegűek; a mandátumszámok a pártlistás választási rendszer sajátosságai miatt nem mindig tükrözik arányosan a szavazatokat.
A 2024-es Fico-merénylet ügye büntetőeljárás alatt áll, ezért a részletekre vonatkozó információk nem tekinthetők lezártnak. A 2024. decemberi moszkvai találkozó tartalmáról eltérő hivatalos beszámolók léteznek, a gáztranzit-megállapodásról szóló 2025-ös fejlemények pedig gyorsan változnak. A 2025–2026-os események értelmezése a könyv lezárásakor még nem tekinthető véglegesnek. A „populizmus” és a „demokratikus visszaesés” kategóriái tudományos viták tárgyát képezik: a Smer–SD besorolása baloldali, szociáldemokrata vagy nemzeti-populista pártként nem egységes a szakirodalomban.