Milyen politikai és társadalmi erők vezettek Brazíliában a 2010-es évek közepének válságától a 2020-as évek közepéig? Az alábbi alfejezet a 2016-os impeachmenttől a 2026-os állapotig követi a brazil demokrácia legfeszültebb évtizedét. A fókuszban a politikai rendszer átalakulása, a Bolsonaro-kormányzat természete, a 2023. január 8-i események, valamint az Amazonas és a klímapolitika kérdései állnak. Az időszak egyik központi értelmezési problémája, hogy mennyiben beszélhetünk a demokrácia tartós meggyengüléséről, illetve a brazil intézményrendszer ellenálló képességének bizonyítékáról. A kortárs események értékelésénél különösen fontos megkülönböztetni a dokumentált tényeket, a folyamatban lévő jogi eljárások keretében megfogalmazott vádakat és a politikai szereplők önértelmezését.
A Dilma Rousseff elnök ellen 2016-ban lefolytatott impeachment (vagyonbírósági eljárás) a 2013 utáni időszak politikai és gazdasági feszültségeinek csúcspontja volt. A hivatalos eljárást 2015 decemberében indította el a képviselőház elnöke, Eduardo Cunha, arra hivatkozva, hogy Rousseff megsértette a költségvetési felelősségről szóló törvényt az úgynevezett „fiskális pedálok” (pedaladas fiscais) alkalmazásával, vagyis az állami bankok és a kincstár közötti elszámolások ideiglenes átütemezésével. A 2016. augusztusi szenátusi szavazáson a képviselők többsége bűnösnek mondta ki az elnököt, és felmentette hivatalából. A vádjogilag dokumentált állítás szerint a kormány a költségvetés valós állapotát elleplező könyvelési technikákat alkalmazott, de a tudományos értelmezések közötti vita arról szól, hogy ez a gyakorlat valóban elérte-e a hivatalból való elmozdítás alkotmányos küszöbét, vagy a politikai támogatottság összeomlása tette lehetővé a „parlamenti puccsot” (golpe parlamentar). Az utóbbi kifejezést főként a Rousseff-fel szimpatizáló elemzők és politikusok használják; a brazil Legfelsőbb Bíróság (Supremo Tribunal Federal, STF) a vádat alkotmányosnak találta, ami az eljárás jogi érvényét a brazil jogrenden belül megalapozza.
A Rousseff-kormányt megbuktató koalíció Michel Temert, az alelnököt juttatta hatalomba. A Temer-kormány (2016–2018) a centrista és jobboldali pártok, elsősorban a Brazil Demokratikus Mozgalom Pártja (PMDB, később MDB) köré szerveződött. A kormány gazdaságpolitikai programja, az ún. költségvetési plafon (teto de gastos) 2016-os alkotmánymódosítása húsz évre befagyasztotta a szövetségi kiadások reálértékét, ami hosszú távú vitát nyitott az oktatás, az egészségügy és a szociális programok finanszírozásáról. A 2017-es munkaügyi reform a munkajogi viszonyok rugalmasabbá tételét célozta, a szakszervezetek szerint a munkavállalói védelem gyengítésével. Ezzel párhuzamosan a Lava Jato („autómosó”) néven ismert korrupcióellenes nyomozás 2014 óta folyamatosan újabb politikai és gazdasági szereplőket érintett. A nyomozás tényleges bizonyítékokkal dokumentálta, hogy a Petrobras állami olajtársaság körüli beszállítói rendszerben kiterjedt kenőpénz- és pártfinanszírozási hálózat működött. A vitatott értelmezési pont itt nem a korrupció létezése, hanem a nyomozás eljárási módszerei és a bírósági ítéletek utólagos felülvizsgálata: a 2019-ben nyilvánosságra került The Intercept-szivárogtatás szerint Sergio Moro bíró és a nyomozó ügyészek között egyeztetett stratégiák voltak. A 2021-es STF-döntés megsemmisítette a Lula da Silva ellen hozott ítéleteket, részben eljárási hibákra hivatkozva.
A 2018-as választás a brazil politikai rendszer mély átrendeződését hozta. Luiz Inácio Lula da Silva, a Munkáspárt (Partido dos Trabalhadores, PT) korábbi elnöke 2018 tavaszán börtönbüntetését töltötte, és a választási bíróság kizárta a jelöltségből a tiszta lappal rendelkező politikusokra vonatkozó szabály alapján. A döntés jogalapja a másodfokú elítélés volt, amelyet a későbbi STF-döntés visszamenőleg megkérdőjelezett. A választás így a PT egykori oktatási minisztere, Fernando Haddad és a hadsereg tartalékos századosa, Jair Bolsonaro közötti versengéssé vált. Bolsonaro a 2014 óta megerősödő jobboldali hullám (onda conservadora) hasznát látta, amelynek bázisát a Lava Jato korrupcióellenes indulata, a gazdasági bizonytalanság, a bűnözés elleni rendpárti ígéretek és az ún. iskola nélküli iskola (Escola sem Partido) mozgalom által is erősített ideológiai kultúrharc alkotta. A kampány során a közösségi média és a WhatsApp terjedésével összefüggő álhírterjedés is szerepet játszott, amelynek mértékét a tudományos elemzés utólag is csak becslésekkel tudja megközelíteni. A második fordulót Bolsonaro a szavazatok nagyjából 55 százalékával nyerte, de a választási rendszer tisztaságát maga a megválasztott elnök is folyamatosan vitatta, különösen a 2018-as első fordulóban, az elektronikus urnák állítólagos manipulációjára hivatkozva. A választási csalás vádját a brazil választási bíróság (TSE) nem látta bizonyítottnak, és a nemzetközi megfigyelő szervezetek sem jelentettek rendszerszintű visszaélést.
Jair Bolsonaro 2019. január 1-jén tette le az elnöki esküt. Kormánya összetételében a politikai rendszeren kívüli erők és a hagyományos érdekcsoportok sajátos keverékét hozta létre. A kezdeti szakaszban három pólus volt megkülönböztethető: a gazdasági minisztériumot vezető Paulo Guedes liberális gazdaságpolitikai csoportja, a külügyi és ideológiai kérdésekben aktív „olavista” hálózat (Olavo de Carvalho amerikai–brazil író követői), és a katonai tisztek, akik a kormányon belüli kulcspozíciókat foglalták el. A kormány első két évét a folyamatos belpolitikai konfliktus, a minisztercserék és az ún. csiszárkodás (toma lá da cá) vitája jellemezte, miközben a kongresszussal való viszony a 2020-as évekre átmenetileg stabilizálódott.
A gazdaságpolitika területén a 2019-es nyugdíjreform, amely a brazil alkotmányos rendszerben a költségvetési egyensúly fontos lépéseként volt értelmezhető, a kormány ciklusának legjelentősebb strukturális intézkedése lett. A szociális oldalon a Bolsa Família program korábbi formáját 2021-től Auxílio Brasil néven alakították át, ami a szegénységcsökkentő transzferprogramokban a hangsúlyeltolódást jelezte a közvetlen készpénztámogatás felől a feltételességi és munkavállalási elemek felé, de ennek hatékonyságát a szakirodalom vitatja. A kormány központi politikai projektje az ún. Antipetizmus (antipetismo) volt, vagyis a Munkáspárt örökségének elutasítása mint választói mozgósító ideológia; a kormányzati kommunikáció a 2003–2016 közötti PT-korszakot korrupció és ideológiai penetráció történeteként mutatta be. Az emlékezetpolitikai térben a diktatúra (1964–1985) megítélése erősen visszatért: Bolsonaro nyíltan dicsérte az 1964-es katonai hatalomátvételt, a baloldali fegyveres ellenállás áldozatait pedig a kommunista erőszak áldozataiként jellemezte. A tudományos konszenzus szerint a brazil katonai diktatúra alatt szisztematikus emberi jogi jogsértések történtek: a Nemzeti Igazságtétel Bizottság (Comissão Nacional da Verdade) 2014-es jelentése 434 halálos áldozatot és eltüntetést dokumentált, miközben hangsúlyozta, hogy a dokumentálatlan esetek száma ennél nagyobb lehet. A nemzeti emlékezetpolitika terén a 2016 után hivatalba lépő kormányok a bizottság munkáját részben lezártnak tekintették, ami a történészi vitákban a diktatúra mérlegének újranyitásául is olvasható.
A 2020-ban kezdődő Covid-19-világjárvány (COVID-19) a Bolsonaro-kormány legnagyobb válsága lett. Az elnök a járványt „kis influenzaként” (gripezinha) emlegette, ellenezte a tagállami lezárásokat, és a vírus terjedésének természetes immunitását szorgalmazta. A dokumentált adatok szerint Brazíliában 2023 végéig több mint 700 ezer halálesetet regisztráltak a járvány számlájára, ami a világ egyik legmagasabb, de pontosan nem összehasonlítható értéke a eltérő tesztelési és haláloki kódolási gyakorlatok miatt. A szenátusi vizsgálóbizottság (CPI da Covid) 2021-es jelentése életellenes bűncselekmények és „járványfogó” (genocídio por epidemia) gyanúját is megfogalmazta a kormánnyal szemben, de a jelentés politikai következtetései nem emelkedtek jogerős bírósági ítéletté. A járvány alatt a kormány és a tagállamok közötti hatásköri harc a föderalizmus működésének feszült tesztje volt: az STF 2020-ban megerősítette, hogy a tagállamoknak is joguk van járványügyi intézkedéseket hozni, ezért a központi kormány nem tilthatta meg a helyi lezárásokat.
Az elnökség alatt a brazil intézményi rendszer többször is nyomás alá került, de a kormányzati erőszak-monopóliumot a fegyveres erőkkel szembeni elnöki retorika nem tudta alkotmányellenes módon átírni. A 2022-es választás előtt Bolsonaro hónapokig érvelt az elektronikus szavazógépek megbízhatatlansága mellett, és nemzetközi figyelmet is kiváltó találkozókon sértette a belső választási folyamat legitimitását. A választási rendszer hitelességét azonban a TSE és a fegyveres erők által végzett auditok nem támasztották alá. A 2022. októberi elnökválasztáson Lula da Silva a második fordulóban a szavazatok kevéssel több mint felét szerezte Bolsonaróval szemben. A dokumentált választási eredmények szerinti különbség nagyjából kétmillió szavazat volt, ami a demokratikus átmenet óta a legszorosabb elnökválasztási verseny. A hivatalban lévő elnök a vereség után napokig nem ismerte el a vereséget; közvetve, de formális bejelentés nélkül hagyta, hogy az átmenet megkezdődjön, majd az Egyesült Államokba távozott, és nem vett részt Lula 2023. januári beiktatásán.
A 2023. január 8-i események a brazil demokrácia történetének egyik legfontosabb kortárs cezúrája. A Lula beiktatását követő héten, január 8-án a bolsonarista tüntetők elfoglalták és megrongálták a három hatalmi ág szimbolikus épületét: a Nemzeti Kongresszust, a Legfelsőbb Bíróságot és az elnöki palotát (Palácio do Planalto). Az esemény dokumentált tényei szerint a tüntetők egy része erőszakosan bejutott az épületekbe, üvegfelületeket tört be, műalkotásokat rongált meg, és a hatalomátvételhez katonai erőt követelt. A brazil rendőrség és a nemzeti gárda csak órákkal később tudta kiüríteni az épületeket, és több mint ezer embert állított elő. A történést a brazil közbeszéd egy része „coup de Brasília” (golpe de Brasília) vagy „január 8-i puccskísérlet” (tentativa de golpe de Estado) néven említi, míg a bolsonarista narratíva szerint a rongálásokért provokátorok felelősek, és a békés tüntetők meghurcolása politikai célú. Az STF 2023 folyamán több száz vádlottat ítélt el a demokratikus intézmények elleni erőszakos cselekmények miatt, a legsúlyosabb vádpont az ún. bolsonarista puccskísérlet (tentativa de golpe) keretében az államrend megdöntésére irányuló cselekmény volt. A büntetőeljárások 2026-ig tartó szakaszában a Legfelsőbb Bíróság azt is vizsgálta, hogy magas rangú katonai és korábbi elnöki tisztviselők tervezték-e előre a hatalom átvételét — e vádak 2025 végére a folyamatban lévő nyomozások szintjén álltak, jogerős ítélet nélkül.
A januári nap történeti értelmezése körül a tudományos diskurzus megosztott: egyes elemzők a 2023. január 8-i inváziót a 1964. évi katonai puccs óta a legveszélyesebb antidemokratikus epizódként írják le, mások szerint a szervezetlenség és az intézmények utólagos stabilizálódása azt mutatja, hogy a brazil demokrácia rugalmas maradt. A 2023-as eseményekben a modern politikai erőszak új mintája is felismerhető: a közösségi média-platformokon koordinált politikai mozgósítás, az elnöki legitimitás tagadására épülő tudatforma és a fegyveres erők szerepének nyílt követelése. A dokumentált képi és rendőrségi források alátámasztják a tüntetők egy részének szervezett utaztatását és finanszírozását, de a finanszírozók kilétének teljes feltárása 2026. évi ismereteink szerint még folyamatban volt. A Brazílián kívüli párhuzamok — például a 2021. január 6-i washingtoni Capitolium-ostrom — bevonása az elemzői vitákban a jobboldali populista mozgalmak transznacionális jellegét hangsúlyozza, de az egyes események közötti oksági kapcsolatot a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehet mechanikusan levezetni.
Luiz Inácio Lula da Silva 2023. január 1-jén kezdte meg harmadik elnöki ciklusát. Beiktatási beszédében a demokratikus intézmények védelmét, a szociális programok újraindítását és a nemzetközi kapcsolatok normalizálását nevezte meg prioritásnak. A kormány összetételében a PT és tíznél több koalíciós párt közötti széles szövetségi logika érvényesült, ami a brazil elnöki rendszerben a kormányozhatóság feltétele. A harmadik Lula-kormányt a gazdaságpolitikai folytonosság és a szociálpolitikai hangsúlyok kettőssége jellemezte: a pénzügyminiszter, Fernando Haddad a költségvetési fegyelem mellett egy új adóreformot vitt keresztül 2023 végén, amely a fogyasztási adókat egységesítette, és a közgazdászok többsége szerint a hosszú távú adórendszer átláthatóságát növelte, de elosztási hatásai vitatottak.
A szegénység elleni intézkedések terén a Bolsa Família program 2023-as visszaállítása és kiterjesztése a kedvezményezettek számát a hivatalos adatok szerint meghaladta a 21 millió háztartást. A kormány 2023-ban elindította az ún. Új Növekedési Tervet (Novo PAC), amely 1,7 billió reál értékű állami és magán beruházási programot irányzott elő infrastruktúrára, energiára és társadalmi lakhatásra; a terv tényleges végrehajtása 2026-ig még nyitott. A gazdasági növekedés 2023-ban a piaci várakozásokat meghaladó mértékű volt a hivatalos GDP-adatok szerint, amit elsősorban a mezőgazdasági export és a szolgáltató szektor hajtott. Ugyanakkor a folyó fizetési mérleg és a brazil reál árfolyamának ingadozása az olvasónak azt jelzi, hogy a külső egyensúlyhoz való viszony továbbra is a brazil gazdaságpolitika egyik legkényesebb pontja.
A környezet- és klímapolitika a harmadik Lula-kormány egyik meghatározó területe lett. A bolsonarói Amazonas-politika (política amazônica bolsonarista) 2019 és 2022 között a környezetvédelmi intézmények, különösen az IBAMA (Brazil Környezetvédelmi és Megújuló Erőforrások Intézete) költségvetésének lefaragásával, a fakitermelési és bányászati érdekeknek kedvező retorikával, és a védett területek hatékony ellenőrzésének gyengítésével járt. A hivatalos műholdas monitoring, a PRODES rendszer adatai szerint az amazóniai erdőirtás éves üteme 2018 és 2022 között jelentősen megnőtt, elérve a 2000-es évek eleje óta nem regisztrált szinteket. E számok a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb becslések, de a műholdas adatok módszertani eltérései miatt a mértékegységben kifejezett különbségeket óvatosan kell kezelni. A Lula-kormány 2023-ban Marina Silvát nevezte ki környezetvédelmi miniszterré, aki már a 2000-es évek eleje óta az erdőirtás elleni fellépés szimbóluma a nemzetközi klímavédelmi diskurzusban. A hivatalos adatok szerint az amazóniai erdőirtás 2023-ban az előző évhez képest mintegy negyedével csökkent, és 2025-re a brazil kormány és a nemzetközi alapok közötti Amazonia Alap (Fundo Amazônia) is újraindult, Norvégia és Németország hozzájárulásával. A klímavédelmi eredményeket a tudományos szakirodalom az erdőtüzek, a folyami közösségek védelme és az őslakos területek jogi elismertetése felől is vizsgálja; a 2023-as új kormány az első hónapjaiban több őslakos területet (terra indígena) hagyott jóvá, ami a 2019–2022 közötti stagnálás után jogi fordulatot jelentett. Az őslakos földjogok elismerése körüli viták azonban nem zárultak le: 2023-ban az STF előtt a marco temporal (időbeli határ) doktrínája ügyében hozott, az őslakos követelések szempontjából kedvező döntés után a kongresszus törvényben próbálta megkerülni a bírósági álláspontot, amit 2024-ben az STF részben felülvizsgált. Ez a folyamat jól mutatja a brazil intézményi rendszerben a bírói kar, a törvényhozás és a vidéki érdekcsoportok közötti folyamatos konfliktust.
A külpolitikában Lula harmadik kormánya a 2003–2010 közötti időszakra jellemző aktív déli–déli diplomáciát próbálta újraindítani. Brazília 2023-ban az Európai Unió–Mercosur megállapodás lezárására tett újabb kísérletet, de a francia és európai környezetvédelmi aggályok miatt a szerződés ratifikációja 2026-ig nem zárult le. A 2023-as év egyik legélesebb nemzetközi vitája az volt, hogy Lula a G7 és G20-ak ülésein az ukrajnai háborúval kapcsolatban a békepárti, de az orosz agressziót nyíltan nem elítélő álláspontot foglalt el, ami a nyugati értelmezés és a brazil hagyományos semlegesség közötti feszültséget hozta felszínre. Az ilyen viták a brazil külpolitika identitásának visszatérő dilemmáit jelzik, nem kizárólag Lula személyes álláspontjából következnek.
A gazdasági és társadalmi mutatók a 2020-as évek közepén ellentmondásos képet mutatnak. A hivatalos statisztikák szerint a munkanélküliség 2023 és 2025 között fokozatosan csökkent, a reálbérek szintje azonban továbbra is elmaradt a 2014 előtti szinttől. A jövedelmi egyenlőtlenséget mérő Gini-index a 2020-as évek elején a nagy járvány utáni szociális transzferek hatására átmenetileg javult, de a jövedelmi tízezer leggazdagabb és legszegényebb közötti szakadék továbbra is a világ legnagyobbjai közé tartozik. A 2024-es G20-csúcstalálkozó Rio de Janeiróban a brazil diplomácia presztízst hozó eseménye volt, miközben a rendező város biztonsági helyzete és a brazil nagyvárosi erőszak ismét rámutatott az állami erőszak-monopólium gyengeségére. A 2025-ös évben a kormány számára a legnagyobb politikai kihívást a kongresszus konzervatív többségével való egyensúlyozás és az elnök személyes népszerűségének hullámzása jelentette; a 2026-os elnökválasztás közelsége pedig már a válságok, a vallási és vidéki szavazatokért folyó intenzív versenyt vetítette előre.
A 2016–2026 közötti időszak értelmezése számos nyitott forráskritikai problémát vet fel. Az impeachment kapcsán a kongresszusi jegyzőkönyvek, a költségvetési törvények és a számvevőszéki jelentések elsődleges forrásként használhatók, de az értelmezési keret politikai szempontból erősen terhelt. A Lava Jato kapcsán a bírósági ítéletek, a vádalkuk (delações premiadas) és a The Intercept-szivárogtatás anyagai közötti ellentmondások a történészi módszertan számára a gyanú hermeneutikáját igénylik; az egyes nyomozati iratok nyilvánossága időben eltérő, és a vádalkuk jogi érvényét a 2021 utáni STF-döntések több ponton visszamenőleg is módosították. A 2020–2022 közötti járvány miatti halálozási adatokat a brazil Egészségügyi Minisztérium (Ministério da Saúde) publikálta, de a haláloki igazolások pontossága tagállamonként változik; a legmegbízhatóbb nemzetközi összevetések a WHO és az Our World in Data adatsorainak 2023-as változatain alapulnak, amelyeket a könyv írásakor (2026) ellenőrzött kiindulópontnak tekinthetünk, bár a szerkesztés utáni frissítések lehetőségét érdemes a felhasználónak is figyelembe vennie.
A 2023. január 8-i események rekonstrukciójának forrásai a rendőrségi nyomozati anyagok, az épületbelső kamerák felvételei, az STF vádiratai és a szemtanúk közösségimédia-dokumentációja. A nyilvánosságra került vádiratok tényleges bizonyítékokat tartalmaznak, de a „puccskísérlet” minősítés jogi és politikai vita tárgya; a tudományos szintézis számára a 2025 végén még nyitott nyomozások lezárása fontos fordulópont lehet. A választási csalással kapcsolatos állítások dokumentáltan nem nyertek bizonyítást, de a 2018-as és 2022-es választások utáni elnöki kijelentések a modern brazil politikai kultúra egyik legfontosabb forráscsoportja, mert maguk is a politikai radikalizálódás dokumentumai.
Az Amazonasra és klímapolitikára vonatkozó adatok forrása elsősorban az INPE (Nemzeti Űrkutatási Intézet) műholdas mérései. Ezek a hivatalos adatok a legjobb hozzáférhető becslések, de az erdőirtás éves értékeinek összehasonlítása a felhőtakarás, a tűznyilvántartás és a helyi gazdálkodási gyakorlatok miatt hibahatárokkal terhelt. A bányászati és fakitermelési illegális tevékenységek volumene bizonytalan; a brazil kormány 2025-ben nyilvánosságra hozott becsléseit a nemzetközi NGO-k és kutatócsoportok eltérő módon értékelik. Az olvasónak ezért ajánlatos megkülönböztetnie a műholdas adatok trendjét (csökkenő irtási ütem) a ténylegesen újjáéledő erdők, a természetes szavannák (cerrado) irtása és a folyami szennyezés összetettebb mutatóitól.
Az alfejezetben említett hivatalos statisztikákat a brazil IBGE (Brazil Földrajzi és Statisztikai Intézet), a jegybank (Banco Central do Brasil) és a szaktárcák tették közzé; ezeket a 2026-os lezárás időpontjában a legjobb nyilvános adatforrásoknak kell tekinteni, de a 2025 második fele és 2026 első hónapjai közötti frissítések folyamatossága miatt a könyv adatpontjai tájékoztató jellegűek.