A 2019-es elnökváltás után Kazahsztán formailag új korszakba lépett, de a Nazarbajev-korszak intézményi keretei, a „Nemzet Vezetője” (Elbasy) jogállás és a családi-oligarchikus hálózatok tovább éltek. Ezt az állapotot a 2022. januári zavargások rendítették meg, és a válság egyszerre nyitott teret a hatalom átrendeződésének, valamint tette láthatóvá az olajfüggő gazdaság, a társadalmi egyenlőtlenségek és a nagyhatalmi függés feszültségeit. Az alábbiakban a 2022 utáni Kazahsztánt tárgyalom az olajgazdaság, a társadalom és a geopolitika metszetében; az előzményeket lásd: A függetlenség és Nazarbajev.
A 2022-es januári események közvetlen kiváltó oka a cseppfolyós gáz (LPG) árának felszabadítása volt. A kormány 2022. január 1-jén megszüntette az ársapkát, mire az LPG ára a mangisztaui régióban megduplázódott. A tüntetések 2022. január 2-án Zsanaozenben (kazak: Jañaözen) kezdődtek, abban a városban, ahol 2011 decemberében az olajmunkások sztrájkja rendőri fellépésbe torkollott; a hivatalos adat szerint akkor legalább tizenöt ember halt meg, független becslések ennél többet valószínűsítenek. A 2011-es trauma a helyi politikai emlékezetben erőteljesen élt tovább. 2022-ben a tiltakozás napokon belül kiterjedt Aktau, Almati és több más város területére; a követelések kezdetben az áremelés visszavonására irányultak, majd politikai jelszavakká szélesedtek. A kormány január 4-én bejelentette az ársapka visszaállítását, a tüntetések azonban nem csillapodtak. Almatiban a tömeg elfoglalta a repülőteret, valamint több kormányzati épületet; a rendfenntartó erők fellépése és a lövöldözések következtében számos halálos áldozat esett.
Dokumentált tény, hogy Tokajev elnök 2022. január 5-én rendkívüli állapotot hirdetett, és leváltotta Nazarbajevet a Biztonsági Tanács éléről, amely posztot az utóbbi 2019-es lemondása után is megtartotta. Tokajev a kazah hatóságok hivatalos nyelvezete szerint „terrorcselekménynek” minősítette az eseményeket, és külföldi fegyveres csoportok részvételéről beszélt; ezt az állítást a kazah hatóságok későbbi közlései is fenntartották, de független bizonyítékokat csak részben tettek közzé. Január 6-án Tokajev a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetétől (KBSZSZ) kért segítséget. A KBSZSZ – a Kollektív Biztonsági Szerződés 4. cikkére hivatkozva – Oroszország vezetésével békefenntartó kontingenst küldött Kazahsztánba; a részt vevő államok Oroszország, Fehéroroszország, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Örményország voltak. A csapatok főként létfontosságú objektumokat védtek, és január közepén, a kazah hatóságok bejelentése után kivonultak.
A halálos áldozatok számáról a kazah főügyészség 2022. januári közlése szerint 225 halottat, köztük 19 rendfenntartót tartanak nyilván; későbbi hivatalos közlések ennél magasabb összesítést is említenek, a nemzetközi jogvédő szervezetek pedig ennél több áldozatot valószínűsítenek. A letartóztatottak száma ezres nagyságrendű volt. A felelősség megítélése vitatott: a kazah hatóságok a „terroristák”, „bandák” és „külföldi zsoldosok” szerepét hangsúlyozták; egyes elemzők a Nazarbajev-közeli elit és Tokajev közötti hatalmi harcot, mások a szociális elégedetlenséget és a biztonsági erők túlreagálását emelik ki. A bírósági eljárások közül többet nemzetközi megfigyelők kritizáltak, mert a vádlottak egy része szerint kínzásnak volt kitéve, a védelem lehetőségei pedig korlátozottak voltak.
A zavargások közvetlen következménye a Nazarbajev-korszak intézményi hagyatékának látványos visszabontása lett. 2022. január 5-én Tokajev eltávolította Nazarbajevet a Biztonsági Tanács éléről. 2022 tavaszán a parlament megfosztotta Nazarbajevet az „Elbasy” (Nemzet Vezetője) jogállástól, és eltörölték azokat a törvényi garanciákat, amelyek számára és családja számára büntetőjogi mentességet és intézményi befolyást biztosítottak. A Nemzetbiztonsági Bizottság volt elnökét, Karim Maszimovot letartóztatták, és hazaárulással, valamint hatalomátvételi kísérlettel vádolták meg; az eljárás kimenetelét a kazah hatóságok hivatalos közleményei ismertették, de a bizonyítékokat független bírósági megfigyelők csak korlátozottan ismerhették meg. Nazarbajev rokonai közül többen tisztségeket vesztettek, vagyonuk egy részét a kazah hatóságok visszakövetelték. A hatalmi átrendeződést a kazah kormányzat a korrupció elleni fellépésként mutatta be; kritikusai szerint elsősorban a Tokajevhez nem lojális elitcsoportok kiszorítását szolgálta. Mindkét értelmezés jelen van a közép-ázsiai belpolitikai elemzésekben, és a rendelkezésre álló források nem teszik lehetővé a vita egyértelmű lezárását.
A Tokajev-féle reformprogram intézményi magja a 2022. június 5-i alkotmánymódosító népszavazás volt. A hivatalos adatok szerint a szavazók többsége támogatta a módosításokat. Az új alkotmányos rendelkezések csökkentették az elnöki jogköröket: a köztársasági elnök mandátumát hét évben, egyszeri alkalommal határozták meg; az elnök rokonai nem tölthetnek be vezető állami tisztséget; a parlament szerepét bővítették, és visszaállították az alkotmánybíróságot. A módosítások részben érintették a halálbüntetés kérdését is, amelyet Kazahsztán 2021-ben nemzetközi szerződéssel eltörölt; ennek alkotmányos rögzítése a 2022-es reform részévé vált. A reform megszüntette a Nazarbajev-korszak „szuperelnöki” berendezkedésének több elemét, ugyanakkor a végrehajtó hatalom tényleges súlya megmaradt.
Kazahsztán gazdasága továbbra is a szénhidrogén-exportra épül. A fő mezők: Tengiz (a Chevron vezette konzorcium), Kashagan (Eni, Shell, Total, ExxonMobil, CNPC és mások), valamint Karachaganak (Shell, Eni). A kőolaj-kitermelés a 2020-as évek elején a nemzetközi energetikai jelentések szerint 1,8–1,9 millió hordó/nap körül mozgott; az éves adatok módszertani becslésen alapulnak, és ellenőrzést igényelnek. Az olaj- és gázszektor a GDP és az állami bevételek jelentős részét adja; a pontos arány évről évre változik. A Nemzeti Alap (szuverén vagyonalap) az olajbevételek egy részét halmozza fel; a felhasználás szabályai állandó politikai viták tárgyát képezik, mert a kormányzat a hiányzó költségvetési forrásokat gyakran a alapból pótolja.
A szállítási útvonalak közül a legfontosabb a Kaszpi Csővezeték Konzorcium (CPC) által üzemeltetett Atyrau–Novorosszijszk vezeték, amely a kazah export jelentős részét szállítja a Fekete-tengerre. Emellett működik az Atyrau–Samara vezeték és a Kazahsztán–Kína kőolajvezeték. 2022 nyarán egy orosz bíróság környezetvédelmi okokra hivatkozva rövid időre felfüggesztette a CPC működését, ami a kazah export sérülékenységét demonstrálta. A kazah kormány azóta a Kaszpi-tengeren át Azerbajdzsánba, majd Grúziába tartó útvonalak bővítését tervezi; ezek kapacitása azonban korlátozott, és a kiépítés éveket vehet igénybe. A 2022 utáni orosz–ukrán háború felerősítette a tranzitútvonal-diverzifikáció szükségességét.
A gazdasági helyzetet a 2022–2023-as években magas infláció, a tenge árfolyamának ingadozása és a reáljövedelmek csökkenése jellemezte; a pontos mutatók az IMF, a Világbank és a kazah statisztikai hivatal becslésein alapulnak, amelyek módszertana között eltérések lehetnek. A kormányzat ársapkákat, szociális transzfereket és bértámogatásokat vezetett be, de a strukturális problémák – a gazdaság diverzifikációjának lassúsága, a korrupció, a jogbiztonság hiányosságai – fennmaradtak. A mezőgazdaság, a közlekedés és a digitális szolgáltatások fejlesztése szerepel a kormányzati programokban, de a szénhidrogén-szektortól való függőség csökkentése hosszú távú feladat. A bányászati és olajipari régiók környezeti terhelése, a levegőminőség romlása és a vízkészletek csökkenése a klímaváltozással összefüggő kihívás.
Kazahsztán külpolitikája hagyományosan többvektorú: egyszerre tart fenn szoros kapcsolatokat Oroszországgal, Kínával, a nyugati hatalmakkal és a török világgal. A 2022-es orosz–ukrán eszkaláció új nyomás alá helyezte ezt az egyensúlyt. Oroszország a KBSZSZ és az Eurázsiai Gazdasági Unió révén továbbra is katonai és gazdasági szövetséges; a 2022. januári KBSZSZ-beavatkozás a függést látványosan demonstrálta. Ugyanakkor Tokajev 2022 júniusában a Szentpéterváron tartott fórumon, Putyin jelenlétében kijelentette, hogy Kazahsztán nem ismeri el a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságot; a kazah kormány a Krím annexióját sem ismerte el. Ez a megnyilatkozás dokumentált, és a többvektorú politika határait jelezte: Kazahsztán nem szakított Oroszországgal, de nem is vállalt politikai szolidaritást az orosz területi revízióval. Az orosz állampolgárok 2022 őszi, a mozgósítás elől történő beáramlása több százezerre becsült; a pontos szám és a letelepedési arány statisztikai bizonytalanság.
Kína Kazahsztán legnagyobb kereskedelmi partnere; a kétoldalú kereskedelem növekszik, és kínai vállalatok jelentős részesedéssel rendelkeznek az olaj-, gáz- és uránszektorban. Az „Övezet és Út” kezdeményezés keretében infrastrukturális beruházások valósultak meg, ugyanakkor a kínai hitelekből adódó adósság és a növekvő gazdasági aszimmetria a kazah közéletben vitákat vált ki. A nyugati hatalmak – az Európai Unió és az Egyesült Államok – befektetőként és technológiai partnerként vannak jelen; az orosz szankciók kijátszásának megakadályozása érdekében rendszeresen egyeztetnek Asztanával. A kazah kormány hivatalosan nem csatlakozott a szankciókhoz, de igyekszik elkerülni a másodlagos szankciókat, ezért a nyugati pénzügyi ellenőrzés és a kazah tranzitkereskedelem között állandó feszültség van. 2023–2024-ben magas szintű amerikai és EU-s látogatások zajlottak; a 2025–2026-os fejlemények ellenőrzést igényelnek.
A társadalmi szerkezetet a regionális egyenlőtlenségek, a fiatalok munkanélkülisége és a vidéki szegénység jellemzi. A 2022-es zavargások egyik tanulsága az volt, hogy az olajban gazdag nyugati régiók, például Mangisztau, a helyi lakosság számára nem hoztak arányos jólétet; a munkaerőpiac és a szociális ellátórendszer elégtelenségei a tiltakozás táptalaját képezték. A kormányzat a zavargások után béremeléseket, árszabályozást és szociális programokat hirdetett, de a strukturális problémák fennmaradtak. A nyelvpolitika a kazah nyelv állami szerepét erősíti, az orosz nyelv hivatalos használata megmaradt; az etnikai feszültségek ritkák, de a 2022-es zavargások híradásaiban időnként felszínre kerültek. A 2022 után érkezett orosz emigránsok egy része a nagyvárosokban telepedett le, ami a lakbérek és a munkaerőpiac átalakulásához járult hozzá. A civil társadalom mozgástere a 2022-es reformok után részben bővült, de a hatósági ellenőrzés továbbra is erős; a független média és a kritikus újságírók helyzete bizonytalan.
Kazahsztán 2026-ban tehát egyszerre kénytelen kezelni a szénhidrogén-alapú gazdaság átalakulásának lassúságát, a poszt-Nazarbajev hatalmi konszolidációt és a nagyhatalmi versenyt. A politikai rendszer a hivatalos narratíva szerint stabil, és a 2022 utáni reformok intézményi változásokat hoztak; a rendszer alapjai azonban továbbra is elnökcentrikusak, és a hatalom valódi ellensúlyai korlátozottak. A gazdasági növekedés ciklikus, az olajárak és a külső kereslet függvénye; a társadalmi elégedetlenség forrásai – az egyenlőtlenség, a korrupció, a regionális leszakadás – megmaradtak. A geopolitikai mozgástér Oroszország és Kína között szűk, a nyugati kapcsolatok óvatosak, és a többvektorú politika fenntartása egyre nagyobb erőfeszítést igényel.
A 2022-es zavargások rekonstrukciója a kazah hatóságok hivatalos közleményein, bírósági dokumentumokon, nemzetközi szervezetek (ENSZ, EBESZ, Human Rights Watch, Amnesty International) jelentésein, valamint nemzetközi sajtótudósításokon alapul. Az áldozatok száma vitatott: a hivatalos adatok 225 halottat említenek, későbbi közlések ennél magasabb számot, a független becslések pedig még többet valószínűsítenek. A zavargások okairól és a fegyveres csoportok szerepéről egymással versengő narratívák léteznek; a kazah hatóságok minősítése – „terrorcselekmény” – nem semleges szaknyelvi kategória, hanem a hivatalos politikai álláspont része. A 2022. júniusi alkotmányreform és a választási eredmények hivatalos számai a kazah Központi Választási Bizottságtól származnak; a nemzetközi megfigyelők a verseny korlátozottságát és a médiaelérés aránytalanságát bírálták. A gazdasági mutatók (GDP, infláció, olajtermelés, export) az IMF, a Világbank, a kazah statisztikai hivatal és energetikai jelentések becslésein alapulnak; a különböző módszertanok miatt az értékek eltérhetnek. A 2025–2026-os fejleményekkel kapcsolatban a kézirat lezárásakor nem állt rendelkezésre független, ellenőrzött forrás, ezért az értékelés a 2024 végéig ismert folyamatokra támaszkodik.
A 2022-es januári zavargások megrázták a Nazarbajev utáni Kazahsztánt: az LPG-áremelésből kiinduló tüntetések erőszakba torkolltak, a kazah hatóságok a KBSZSZ segítségét kérték, és a válság a Nazarbajev-korszak elitjének látványos visszaszorulásához vezetett. Tokajev 2022-től alkotmányreformokat hajtott végre, amelyek csökkentették az elnöki jogköröket, megszüntették az „Elbasy” jogállást, és korlátozott politikai pluralizmust hoztak. A gazdaság továbbra is erősen olajfüggő; a szállítási útvonalak Oroszország felé sérülékenyek, a diverzifikáció lassú. A külpolitika többvektorú, de Oroszország, Kína és a Nyugat közötti egyensúly fenntartása a 2022-es háború óta nehezebb. A társadalmi egyenlőtlenségek és a regionális feszültségek a 2026-ra kitekintő kazah politika állandó kihívásai.