A számi (északi számiul sápmelaš, többes számban sámit) a mai Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország északi területein élő őshonos népcsoport. A hagyományos számi területet Sápmi-nak nevezik, amely átnyúlik a négy állam határain. A számi identitás és jogállás kérdése a 20–21. század fordulóján az északi országok egyik legfontosabb kisebbségi és emberi jogi témájává vált. A számi népesség lélekszámáról nincs pontos adat, a leggyakrabban idézett becslések 50 000 és 100 000 közé teszik, de ez politikai és statisztikai vita tárgya, mert a számi identitás önmeghatározáson alapul, és az állami népszámlálások eltérő kritériumokat használnak.
A számi nyelvek a finnugor nyelvcsaládba tartoznak, legközelebbi rokonaik a balti finn nyelvek (finn, észt). A nyelvtudományi konszenzus szerint a számi nyelvek nem egyetlen nyelvjárásokra oszló egységes nyelvet alkotnak, hanem kilenc-tíz, egymástól részben kölcsönösen nem érthető nyelvet. A legnagyobb az északi számi (davvisámegiella), amelyet Norvégia, Svédország és Finnország északi részein beszélnek. A lulei számi (julevsámegiella), déli számi (åarjelsaemien gïele), pitei számi (bidumsámegiella) és umei számi (ubmejesámiengiälla) Svédországban és Norvégiában használatos. Finnországban az inarai számi (anarâškielâ), kolta számi (nuõrttsääʹmǩiõll) és az északi számi beszélt. Oroszországban a kildini számi (кӣллт са̄мь кӣлл) és a kihalófélben lévő teri számi maradt fenn. A számi nyelvek írásbelisége a 20. században alakult ki több ortográfiával; a nyelvi revitalizáció ma is folyamatban van.
A számi hagyományos megélhetési formák közül a legismertebb a rénszarvastartás (északi számiul boazodoallu), de ez csak a számi lakosság egy részét érinti. A tengerparti és folyami halászat, a vadászat, a gyűjtögetés és a kézművesség (duodji) ugyanilyen fontos. A rénszarvastartás formái időben és térben változtak: a korai időszakban elsősorban vadon élő rénszarvasok vadászata folyt, a háziasított rénszarvastartás a 16–17. századtól terjedt el nagyobb mértékben. A nomadizáló pásztorkodás a számi családok egy részének életmódja volt, de a többség letelepedett halász-vadász közösségben élt. Ezt a különbséget a nem számi többségi társadalmak gyakran figyelmen kívül hagyták, és a korabeli exonym lapp kategóriát a rénszarvastartással azonosították, ami torz képet adott a számi társadalomról. A „lapp” kifejezést ma a legtöbb számi közösség pejoratívnak tekinti, ezért a szakirodalom a számi (sámi) endonymát részesíti előnyben.
A számi nép történetének korai szakaszáról kevés írásos forrás áll rendelkezésre. A régészeti leletek alapján a terület már a jégkorszak után lakott volt, de a mai számi lakosság genetikai és nyelvi őstörténete tudományosan vitatott. A korai írásos említések külső forrásokból származnak: Tacitus 1. századi Germania című munkájában említ egy északi népet, amelyet Fenni néven ír le, de ezt nem lehet egyértelműen a számikkal azonosítani. A középkori skandináv sagák és az orosz krónikák említik a lapp vagy finn néven ismert északi csoportokat. Az első részletesebb leírások a 17–18. századból valók, főleg svéd és dán–norvég misszionáriusok és hivatalnokok tollából. A számi szóbeli hagyomány – a jojka (juoigan) ének, a mondák és a családtörténetek – a 20. századig nem kapott szisztematikus írásos rögzítést, így a korai számi perspektíva rekonstrukciója módszertani nehézségekbe ütközik.
A középkorban a számi területek fokozatosan a dán–norvég, a svéd és az orosz állam adóztatási övezetébe kerültek. A 13–14. században a norvég királyság északi terjeszkedése, a svéd királyság északi irányú hódítása és a Novgorodi Köztársaság keleti befolyása egyaránt elérte Sápmit. A számi közösségek egyszerre több államnak is fizettek adót, ami a 16–17. században határvitákhoz vezetett. A lappföldi határmegállapodás (Lappkodicill) 1751-ben Dánia–Norvégia és Svédország között rögzítette a határt, és elismerte a számi közösségek jogát a határon átnyúló rénszarvastartáshoz. Ez a dokumentum a számi jogtörténet egyik legfontosabb korai forrása, bár a 19. században a nemzetállami határőrizet fokozatosan korlátozta ezt a gyakorlatot. A Lappkodicill elnevezésében a „lapp” korabeli hivatalos kategória, amelyet a mai történetírás is idéz, de a szerződés által érintett közösségek magukat száminak nevezték.
A 19. század a számi népek számára a fokozódó állami beavatkozás és az asszimiláció időszaka volt. A nemzetépítő államok a számi területeket belső gyarmatként kezelték, és a számi nyelvet, kultúrát a modern nemzeti identitással összeegyeztethetetlennek tekintették. Norvégiában a norvégosítás (fornorsking) politikája a 19. század közepétől a 20. század közepéig tartott. A svéd állam hasonló svédesítést folytatott, míg Finnországban a 19. század végén a finn nemzeti mozgalom a számi területek finnesítését is célul tűzte. A politika eszközei közé tartozott: a számi nyelv használatának tiltása az iskolákban, a bentlakásos iskolák, a földtulajdonjogok megvonása vagy korlátozása, a hagyományos életmód büntetése, valamint a rasszista tudományos elméletek (fajbiológia, eugenika) alkalmazása a számi népesség leírására.
Norvégiában a norvégosítás csúcspontja az 1850-es évektől az 1960-as évekig tartott. A számi gyerekeket norvég nyelvű bentlakásos iskolákba kényszerítették, a számi nyelv használatát az oktatásban tiltották. A földjogi szabályozás a norvég telepeseknek kedvezett: a számi közösségek hagyományos használati jogait nem ismerték el, a földet a norvég állam vagy norvég telepesek tulajdonába adták. Svédországban a svédesítés hasonló eszközökkel dolgozott, de a svéd állam a 20. század elején a rénszarvastartó számi közösségeket külön adminisztratív kategóriába sorolta, ami a mai napig vitatott. Finnországban a számi területek a 19. században orosz fennhatóság alatt álltak, de a finn nemzeti mozgalom a 20. század elején a finn nyelv terjesztését szorgalmazta. Az asszimilációs politika nem volt egységes: egyes időszakokban a gazdasági érdekek (például a rénszarvastartás adóztatása) fontosabbak voltak, mint a nyelvi homogenizálás, és a helyi hivatalnokok gyakorlata is változott.
A második világháború különösen súlyosan érintette a számi közösségeket. Norvégiában a német megszállók 1944–1945-ben a visszavonulás során a Finnmark megyei és a Troms megyei területeket szisztematikusan elpusztították, és a civil lakosságot erőszakkal evakuálták. A számi lakosság egy része a hegyekbe menekült, másokat délre telepítettek át. A háború utáni újjáépítés során a norvég állam a modernizáció és a nemzeti egység nevében folytatta az asszimilációs politikát. Sokan a háború utáni évtizedekben hagyták el a számi nyelvet, mert az iskolai és munkaerőpiaci érvényesülés feltétele a norvég nyelv elsajátítása volt. A számi identitás nyilvános vállalása sokáig stigmatizált maradt. Svédországban a világháború alatt a semlegesség ellenére folytatódtak a rénszarvastartó számi közösségeket érintő állami szabályozások, Finnországban pedig a háború utáni újjáépítés és az északi területek újratelepítése érintette a számi lakosságot.
A 20. század második felében a számi közösségek önszerveződése és jogi aktivizmusa fokozatosan megerősödött. Az első számi szervezetek a 20. század elején jöttek létre, de a fordulópontot az 1970-es évek hozta. Norvégiában az Alta-vita (Alta-konflikten) 1979–1981 között robbant ki, amikor a norvég állam vízerőművet tervezett az Alta folyón. A terv a számi rénszarvastartási területeket és a helyi környezetet veszélyeztette. A tiltakozásban számi aktivisták és norvég környezetvédők együtt vettek részt. A demonstrálók közül sokan éhségsztrájkot tartottak a norvég parlament előtt. A rendőrség erőszakkal oszlatta fel a tüntetést, ami országos és nemzetközi figyelmet keltett. A vízerőmű végül megépült, de az Alta-vita fordulópontot jelentett: a norvég állam kénytelen volt tárgyalni a számi jogokról, és a számi identitás nyilvános megjelenése megerősödött. Az Alta-vita a számi jogi mozgalom szimbolikus eseményévé vált, és hatással volt a későbbi intézményi reformokra.
A számi jogok intézményes elismerése az 1980-as évektől kezdődött. Finnországban már 1973-ban létrejött a Számi Parlament (finnül Sámediggi, kolta számiul Sääʹmteʹǧǧ), amely akkor még tanácsadó testület volt. Norvégiában 1989-ben nyílt meg a norvég Sámediggi, Svédországban 1993-ban a svéd Sametinget. A finnországi számi parlamentet 1996-ban szervezték újjá. A számi parlamentek demokratikusan választott testületek, de jogkörük tanácsadó jellegű: a nemzeti parlamentek és kormányok számára adnak ajánlásokat, és bizonyos kulturális, nyelvi és oktatási ügyekben döntési jogkörük van. A számi parlamentek nem rendelkeznek törvényhozói vagy földtulajdoni döntési jogkörrel. Ez a korlátozás a számi jogi aktivizmus egyik fő kritikája.
A nemzetközi jogi keret szempontjából a legfontosabb dokumentum a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 169. számú egyezménye az őshonos és törzsi népekről (ILO 169). Norvégia 1990-ben ratifikálta, Finnország és Svédország azonban – 2026-os állapot szerint – még nem ratifikálta. A ratifikáció hiánya folyamatos politikai vita tárgya, különösen Svédországban, ahol a bányászati és erdészeti érdekeltségek, valamint a számi földjogok ütközése miatt a folyamat elakadt. Az ENSZ 2007-ben elfogadott Nyilatkozata az őshonos népek jogairól (UNDRIP) elismeri az őshonos népek önrendelkezési jogát, de nem kötelező erejű. Norvégia, Finnország és Svédország támogatták, Oroszország tartózkodott. A számi jogok elismerésének mértéke tehát országonként jelentősen eltér, és a nemzetközi jogi normák érvényesítése továbbra is politikai küzdelem tárgya.
A számi földjogok kérdése a 21. században egyre inkább a bíróságok elé került. Norvégiában a Finnmark-törvény (2005) a volt megye területének nagy részét a Finnmarkseiendommen nevű regionális földtulajdonosi szervezetre ruházta át, amelyben a számi parlament és a megyei önkormányzat egyenlő arányban képviselteti magát. A törvény elismeri a helyi lakosság használati jogait, de a számi közösségek egy része szerint nem megy elég messzire. Svédországban a Girjas-ügy (2020) volt mérföldkő: a svéd legfelsőbb bíróság kimondta, hogy a girjasi számi falu kizárólagos joggal rendelkezik a rénszarvastartás és a vadászat felett a hagyományos területén, és ezt a jogot nem a svéd állam adta, hanem a számi közösség ősi használatából ered. A döntés kihatással van más svédországi számi területekre is, és tovább élezi a vitát a bányászati és erdőipari érdekeltségekkel.
Finnországban a számi földjogok ügyében a finn parlament és a számi parlament közötti feszültség a 2010-es években kiéleződött. A finn kormány többször tárgyalt az ILO 169 ratifikációjáról, de a folyamat a mai napig nem zárult le. A finnországi számi területeken a bányászati koncessziók, a turizmus és a klímaváltozás hatásai egyaránt nyomást gyakorolnak a hagyományos megélhetésre. A bírósági eljárások mellett a számi közösségek politikai nyomásgyakorlása és a nemzetközi fórumokon való fellépés is erősödött.
A számi nyelvek revitalizációja a 20. század végén és a 21. század elején jelentős állami és civil támogatást kapott. Norvégiában a Sami Language Act (1990) hivatalos státuszt adott az északi, lulei és déli számi nyelvnek bizonyos területeken. Svédországban a számi nyelvek hivatalos kisebbségi nyelvként elismertek, Finnországban a számi nyelvek a számi lakóterületen hivatalos nyelvként használhatók. A számi oktatás terén a nyelvtanítás az óvodától az egyetemig elérhető, de a tanárhiány és a tankönyvellátás problémái továbbra is fennállnak. A számi média – Norvégiában a NRK Sápmi, Svédországban a Sámi Radio, Finnországban a Yle Sápmi – rendszeres műsorokat sugároz, és a digitális forradalom új lehetőségeket teremtett a nyelvhasználatra. A nyelvi revitalizáció eredményessége azonban egyenlőtlen: míg az északi számi beszélőinek száma viszonylag stabil, a kisebb számi nyelvek, például az umei és a pitei számi, kritikusan veszélyeztetettek.
A 21. századi számi közösségek legfontosabb kihívásai közé tartozik a természeti erőforrások kiaknázása, a klímaváltozás okozta ökológiai változások és a hagyományos megélhetés fenntarthatósága. A bányászati projektek – például Svédországban a Kiruna melletti vasércbánya bővítése, Norvégiában a réz- és aranybányák, Finnországban a nikkelbányák – rendszeresen ütköznek a számi rénszarvastartási területekkel. A szélerőműparkok építése is hasonló konfliktusokat okoz. A klímaváltozás hatásai közé tartozik a legelők degradációja, a jégviszonyok megváltozása és a rénszarvasok vándorlási útvonalainak átrendeződése.
Az ifjúsági aktivizmus a 2010-es évek végétől megerősödött. A norvégiai NSR (Norgga Sámiid Riikkasearvi, Norvégiai Számi Szövetség) és a svédországi Sáminuorra ifjúsági szervezetek a klímaválság és a földjogok összekapcsolását szorgalmazzák. A 2021-es norvég parlamenti választásokon a számi szavazókörzetekben a zöld politika és a számi jogok kérdése központi szerepet játszott. A 2020-as években a norvég kormány a Fosen-ügy miatt került nemzetközi nyomás alá: a legfelsőbb bíróság 2021-ben kimondta, hogy a foseni szélerőműpark engedélyezése sértette a számi rénszarvastartók jogait. Az ítélet után a szélerőműpark üzemeltetése folyamatos jogi és politikai vita tárgya. Hasonló konfliktusok Svédországban és Finnországban is zajlanak, ahol a zöld átmenet és a számi jogok ütközése új törésvonalakat hozott létre.
A számi népek történetének kutatása módszertani nehézségekkel küzd. A korai időszakra vonatkozó ismeretek nagyrészt külső forrásokból származnak, amelyek a számi közösségeket gyakran egzotizálva vagy lealacsonyítva ábrázolták. A számi szóbeli hagyomány – a jojka, a mondák, a családi történetek – a 20. században vált a történeti kutatás forrásává, de értelmezésük vitatott. A számi identitás definíciója sem egységes: az egyes államok eltérő kritériumokat alkalmaznak a számi választói névjegyzékek összeállításánál, és a számi közösségeken belül is viták vannak arról, ki számít száminak. Az ILO 169 ratifikációjának elmaradása Finnországban és Svédországban azt jelenti, hogy a számi jogok elismerésének mértéke ezekben az országokban továbbra is politikai csatározások függvénye. A számi parlamentek jogkörének bővítése, a földjogi kérdések rendezése és a nyelvi revitalizáció eredményessége mind nyitott kérdés. A 2020-as évek bírósági döntései precedensértékűek, de hosszú távú hatásukat a történeti kutatás még nem tudja megítélni.