A 2008-as elnökválasztás fordulópontot ígért Paraguay történetében. Fernando Lugo, a felszabadítási teológiához közel álló egykori püspök megválasztása véget vetett a Colorado Párt több mint hat évtizedes, szinte megszakítás nélküli kormányzati monopóliumának, amelyet a demokratizálódásról szóló alfejezet tárgyalt. Lugo az egyenlőtlenség, a földkérdés és a korrupció kezelését ígérte, ám reformjai hamar politikai vihart kavartak. A 2012-es, törvényes formában végrehajtott, ám a kritikusok szerint parlamentáris puccsnak minősülő elmozdítása után a Colorado Párt visszatért a hatalomba. Az azóta eltelt időszakot a gazdasági növekedés és a szegénység csökkenése, ugyanakkor a társadalmi egyenlőtlenségek megmerevedése, az intézményi bizalmatlanság újratermelődése és a nemzetközi kapcsolatok pragmatikus, ám politikai vitákkal terhelt alakulása jellemzi. Ez az alfejezet a 2008 utáni Paraguayt a gazdasági átalakulás, a földkérdés, a migráció és a nemzetközi pozíció négy párhuzamos szálán mutatja be.
Lugo elnökké választása a Patriótica Alianza para el Cambio (Hazafias Szövetség a Változásért) élén dokumentált választási győzelem volt: a hivatalos választási bíróság adatai szerint a szavazatok mintegy 40,8%-át szerezte meg, szemben a Colorado Párt jelöltjének, Blanca Ovelarnak mintegy 30,6%-ával. A dokumentált eredmény azonban nem magyarázza meg önmagában a koalíció törékeny voltát: Lugo mögött a jobbközép Liberális Párt (Partido Liberal Radical Auténtico, PLRA) és számos kisebb baloldali, szociáldemokrata és társadalmi szervezet állt, amelyek egymással is versengtek. A kormányzás első két évében a kongresszus gyakran blokkolta a reformterveket, miközben az elnök körüli kormányzati stílus gyengítette a koalíció kohézióját.
A gazdasági kontextust a 2008-as globális pénzügyi válság és az aszály határozta meg, amelyek visszavetették a mezőgazdasági exportbevételeket. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) statisztikai közleményei szerint Paraguay GDP-növekedése 2009-ben jelentősen lelassult, bár nem vált recesszióba. A kormány enyhén anticiklikus költségvetést próbált fenntartani, ami ellentétben állt a korábbi megszorító hagyománnyal. A szociális kiadások emelkedtek, és bevezették a Tekoporã feltételes készpénz-transzfer program kiterjesztését, amely a szegény háztartások gyermekei iskoláztatásához és egészségügyi ellátásához kötött támogatást nyújt. Ez a program a dokumentált szegénységi ráta mérséklődéséhez járult hozzá, ám az adatok értelmezésénél figyelembe kell venni a háztartási felmérések módszertani korlátait.
Lugo legfontosabb vállalása a földreform volt. Paraguayban a földtulajdon koncentrációja latin-amerikai összehasonlításban is kirívó: a 2008-as mezőgazdasági összeírás szerint a földtulajdonosok legfelső egy százaléka birtokolta a termőföld mintegy 77%-át. Ez a becslés vitatott, mert a kataszteri adatok pontatlanok, és a nagyüzemek sok esetben nem szerepelnek teljes körűen a regisztrációban. A föld nélküli vidéki szegények és a campesino szervezetek – különösen a Mesa Coordinadora Nacional de Organizaciones Campesinas (MCNOC) – földosztást és a földszerzések felülvizsgálatát követelték. A kormány kísérletet tett a földügyi intézet (Instituto Nacional de Desarrollo Rural y de la Tierra, INDERT) megerősítésére és állami földek kiosztására, de a kongresszus és a nagybirtokos érdekképviseletek ellenállása miatt átfogó reform nem született. A földkérdés így nem oldódott meg, hanem politikai konfliktusforrássá vált.
A Lugo-kormányzatot 2012 júniusában a szenátus rendkívüli eljárásban, elsöprő többséggel mozdította el tisztségéből. Az alkotmányos vádeljárás formai kereteit betartották, ám a kritikusok – köztük a Mercosur és az UNASUR akkori kormányai – „parlamentáris puccsnak” minősítették az eljárás rendkívüli sebességét és a bizonyítási eljárás hiányosságait. A történeti értékelés vitatott: a hagyományos alkotmányjogi olvasat szerint a beavatkozás törvényes, míg a demokráciafelfogás felől nézve a hatalmi ágak közötti egyensúly durva megsértése, amely a társadalmi többség választói akaratának felülírását jelentette. Az elmozdítás közvetlen előzménye a Curuguaty-i esemény volt, amelynek során rendőrök és földfoglaló parasztok közötti összecsapás tizenhét ember halálát okozta. Az ügy körülményei máig vitatottak: a rendőrségi jelentés és a túlélő parasztok vallomásai egymásnak ellentmondó elbeszéléseket tartalmaznak, az igazságszolgáltatási eljárások pedig a felelősség kérdését nem zárták le megnyugtatóan.
A 2013-as választásokon a Colorado Párt jelöltje, Horacio Cartes nyert a szavazatok mintegy 45,8%-ával, a PLRA jelöltjével, Efraín Alegre-rel szemben. Cartes, a dohányiparban és a bankszektorban meggazdagodott üzletember, a gazdasági nyitást, a külföldi befektetések vonzását és a hagyományos colorado értékeket hirdette. Kormányzása alatt Paraguay gazdasága Latin-Amerika egyik leggyorsabban növekvő gazdasága lett. Az IMF és a központi bank adatai szerint a reál GDP-növekedés 2013 és 2018 között évente átlagosan 4%-ot meghaladó volt, a legjobb években pedig a 7,0%-ot is elérte. A növekedés fő motorja a mezőgazdaság, különösen a szójabab, továbbá a marhahús és a villamos energia exportja volt.
Ez a növekedés azonban erősen koncentrált maradt. A szójatermelés zöme a keleti határ menti megyékre, Alto Paraná, Itapúa és Canindeyú térségére összpontosult, ahol a brazil származású termelők és társaságok jelentős szerepet játszanak. A gépesített, exportorientált mezőgazdaság felszívta a kisparaszti földeket, és a vidéki szegények a városok peremterületeire szorultak. A szegénységi mutatók javultak: a hivatalos háztartási felmérések szerint a szegénységben élők aránya a 2013-as mintegy 23,4%-ról 2018-ra 19,5% körülire csökkent, a szélsőséges szegénység pedig 10,5%-ról 6,4% körülire mérséklődött. Ezek a számok becslések, és a küszöbértékek módszertana vitatott; a civil szervezetek és a kutatóintézetek rámutatnak, hogy a vidéki és az őslakos lakosság körében a csökkenés lassabb, a városi peremkerületekben pedig a mutatók javulása nem feltétlenül jelent érdemi életminőség-emelkedést.
A Cartes-kormányzat alatt a földkérdés ismét kiéleződött. A hatóságok időnként erőszakkal számolták fel a földfoglaló táborokat, miközben az állami földnyilvántartás digitalizálására tett lépések lassan haladtak. A földtulajdon koncentrációja tovább nőtt, mivel a szójaboom felértékelte a termőföldet, és a tőkeerős szereplők felvásárolták a kisebb birtokokat. A 2013-as mezőgazdasági népszámlálás adatai szerint a 1000 hektár feletti birtokok a gazdaságok mintegy 1,0%-át tették ki, de a termőföld csaknem 80%-át ellenőrizték. A statisztikai bizonytalanság itt is jelentős, mert a nagyüzemek működtetése jogi személyeken és családi holdingokon keresztül történik, ami torzítja a tulajdonosi képet.
A Cartes-korszak másik jellemzője a „színes állam” jelensége volt: az üzleti elit és a politikai oligarchia összefonódása, amely a közbeszerzésekben, a vám- és adókedvezményekben, valamint az energetikai szerződésekben mutatkozott meg. A Transparency International korrupció-érzékelési indexe Paraguayt a régió közepén, de a világranglista alsó harmadában helyezte el; a mutató percepcion alapul, így nem a korrupció tényét méri, hanem annak érzékelését, ám a tendencia a vizsgált időszakban stagnált vagy romlott. A dokumentált botrányok között a 2015-ös Panama-iratok említették paraguayi üzletemberek és politikusok offshore struktúráit, de az ügyek jogi következményei korlátozottak maradtak.
A 2018-as választásokon Mario Abdo Benítez, a Colorado Párt konzervatív szárnyának jelöltje győzött. Apja, Mario Abdo, Alfredo Stroessner tábornok egyik bizalmasa volt, ami a jelöltet a diktatúra emlékezetéről szóló viták középpontjába helyezte. Abdo Benítez szűk többséggel nyert, és kormányzása első évét gazdasági nehézségek, majd politikai botrány terhelte. A 2019-es év folyamán a szomszédos Argentína és Brazília gazdasági lassulása, a szójabab világpiaci árának esése és az Itaipu gáttal kapcsolatos tárgyalások körüli vita miatt a növekedés megtorpant.
Az Itaipu-kérdés Paraguay és Brazília között a bilaterális kapcsolatok egyik legfontosabb vitája. Az 1973-ban aláírt szerződés értelmében a közös vízerőmű termelte energiát a két ország fele-fele arányban kapja, ám a fogyasztásban aránytalanul keveset felhasználó Paraguay a felesleget kénytelen volt Brazíliának eladni, hosszú időn át az eredeti szerződésben rögzített áron. A 2023-ra vonatkozó ártárgyalások összekapcsolódtak az energia külföldi értékesítésének lehetőségével, amelyről a két fél 2019-ben memorandumot írt alá. A dokumentum nyilvánosságra került „titkos” melléklete politikai botrányt robbantott ki Paraguayban, mert a kritikusok szerint a paraguayi fél kedvezőtlen feltételeket fogadott el. A vita a dokumentált szerződésszöveg körül zajlott, ám a stratégiai következmények megítélése továbbra is erősen vitatott.
A COVID-19 világjárvány 2020-ban új kihívást hozott. Paraguay a régió több országához képest viszonylag alacsonyabb halálozási arányt regisztrált, ám az egészségügyi rendszer leterheltsége, a vakcinabeszerzés körüli késedelmek és az iskolabezárások hosszú távú hatásai vitatottak. A járvány idején a kormány rendkívüli felhatalmazással élt, ami a jogvédő szervezetek szerint az ellenőrzés és a korrupció miatt tovább gyengítette a demokratikus intézményeket. A gazdaság 2020-ban 0,9%-kal zsugorodott, 2021-ben azonban a mezőgazdasági export fellendülése és a brazil gazdaság élénkülése miatt 4,2%-kal bővült. A növekedés ismét aszimmetrikus volt: a vidéki agrárium és az exportra termelő nagyüzemek profitáltak, a városi informális szektor és a kisvállalkozások lassabban álltak talpra.
A járvány időszaka alatt a földkonfliktusok sem szűntek meg. Az őslakos közösségek, különösen a Pai Tavyterã és az Aché csoportok körében, a vírus terjedését megkönnyítette a földhiány, a zsúfolt telepek és az egészségügyi ellátáshoz való egyenlőtlen hozzáférés. A dokumentált esetek többsége a keleti régióban fordult elő, ahol a szójatermesztés terjeszkedése évtizedek óta feszültséget szül. A földkérdés tehát nem csupán jövedelmi, hanem etnikai és területi dimenzióval is bír, összekapcsolva a 21. századi Paraguayt a gyarmati kor óta meglévő egyenlőtlenségekkel.
A 2023-as elnökválasztáson Santiago Peña, a Colorado Párt jelöltje nyert, megszerezve a szavazatok mintegy 43,0%-át a PLRA-s Efraín Alegre mintegy 28,0%-ával szemben. A harmadik helyen a szélsőjobboldali, hagyományos nacionalista retorikát használó Cruzada Nacional jelöltje, Paraguayo Cubas végzett, ami jelezte a választói kiábrándultság és a protest szavazás növekvő erejét. Peña, aki korábban a központi bank elnöke volt, a gazdasági stabilitást, az infrastruktúra fejlesztését és a nemzetközi kapcsolatok pragmatikus bővítését ígérte.
Peña kormányzásának első éveit (2023–2026) a gazdasági növekedés és a politikai feszültség kettőssége jellemzi. A növekedési adatok kedvezőek: a központi bank szerint a GDP 2023-ban 4,7%-kal, 2024-ben 3,8%-kal bővült, a 2025-ös előrejelzés pedig 4,0% körüli volt. A szójabab és a marhahús exportja továbbra is a gazdaság gerincét adja, miközben a feldolgozóipar és a szolgáltatások lassan bővülnek. A szociális programok fenntartása mellett a kormány adóreformot és nyugdíjreformot helyezett kilátásba, amelyek azonban a kongresszusban és a társadalmi szervezetek körében ellenállásba ütköztek.
Az intézményi bizalom továbbra is alacsony. A Latinobarómetro 2024-es felmérése szerint a paraguayi válaszadók kisebbsége bízik a parlamentben és a pártokban, bár az elnöki intézménybe vetett bizalom valamivel magasabb. Az adat percepcion alapul, és a minta hibahatára miatt pontatlan, ám az irány jelzi a képviseleti demokrácia folyamatos legitimációs válságát. A 2026-os állapot szerint Paraguay formailag demokrácia, szabad választásokkal és pártpluralizmussal, ám a hatalom tényleges gyakorlása továbbra is erősen centralizált, a Colorado Párt intézményes előnyeivel.
Paraguay gazdasági modellje a 21. század első negyedében három pillérre támaszkodik: a mezőgazdasági exportra, a vízenergiára és a reexportra. Az Itaipu és a Yacyretá vízerőművek termelik az ország villamos energiájának túlnyomó részét. Paraguay az egyik legnagyobb egy főre jutó vízenergia-termelő a világon, és a termelés jóval meghaladja a belső fogyasztást. A felesleges energiát exportálja Brazíliába és Argentínába. Az energiabőség alacsony áramárat jelent, és vonzza az energiaigényes iparágakat, ám a hálózat korszerűsítése és a megújuló források diverzifikálása elmaradt. A 2023–2026 közötti kormányzati tervek a zöld hidrogén és a napelemes kapacitás bővítését említik, de ezek dokumentált projektek, nem tényleges kibocsátás.
A maquiladora (összeszerelő ipar) és a reexport a Ciudad del Este körüli határövezetben fontos munkahelyteremtő. A reexport működése azonban összefonódott a csempészettel és az illegális áruforgalommal, ami a határ menti városokat a bűnügyi hálózatok és a pénzmosás csomópontjaivá tette. A hatóságok a 2010-es évek végétől fokozták a pénzügyi felügyeletet, részben az Egyesült Államok és a FATF (Pénzügyi Akciócsoport) nyomására. A 2024-es állapot szerint Paraguay javított a szabályozási kereten, de a végrehajtás gyengesége és a bíróságok leterheltsége miatt a tényleges fellépés korlátozott. Ez a dokumentált intézményi korlát, nem becslés.
A földkérdés a gazdasági modell és a társadalmi igazságosság közötti feszültség legélesebb kifejeződése. A szójatermesztés tágabb ökológiai és társadalmi hatásai vitatottak. A termelők szövetsége, az Unión de Gremios de la Producción (UGP) a szóját a modernizáció és a szegénységcsökkentés motorjaként mutatja be, rámutatva a foglalkoztatási és adóbevételekre. A kutatók és a civil szervezetek ezzel szemben a talaj kimerülésére, a peszticid-használat egészségügyi következményeire és a kisparaszti közösségek felbomlására hívják fel a figyelmet. Ez a vita nem lezárt, és a felek különböző statisztikai és epidemiológiai adatokat használnak. A hivatalos mezőgazdasági felmérések és a talajtérképek a talaj degradációjának növekedését jelzik a keleti régióban, ám az ok-okozati összefüggés a kutatói közösségben vitatott.
Paraguay a 20. század végéig elsősorban bevándorlási célország volt, a 21. század első évtizedeitől azonban a kivándorlás vált meghatározóvá. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) 2022-es becslése szerint mintegy 900 000 paraguayi élt tartósan külföldön, zömük Argentínában, Spanyolországban és Brazíliában. A becslés bizonytalan, mert a környező országokban mozgó határ menti ingázók és a rendezetlen jogállásúak nehezen regisztrálhatók. A magas kivándorlási arány összefügg a vidéki földhiánnyal, a fiatalok álláskeresési nehézségeivel és az alacsony bérekkel. A külföldről érkező átutalások a GDP mintegy 2–3%-át teszik ki, és a háztartási fogyasztás fontos forrásai.
A visszatérő migráció a 2010-es években vált láthatóvá, amikor az argentin gazdasági válság és a spanyol munkanélküliség miatt sok paraguayi hazatért. A hazatérők gyakran a városi informális szektorban vagy a mezőgazdasági idénymunkában helyezkedtek el, ami növelte a városi peremkerületek terhelését. A kormányok visszatérés-támogató programokat indítottak, de ezek hatékonysága nem dokumentált és nem is egységesen értékelt. A migráció tehát nem csupán demográfiai adat, hanem a társadalmi mobilitás korlátainak tükre: azok, akik a föld és a munka hiánya miatt távoztak, hazatérve sem jutnak automatikusan stabilitáshoz.
A nemzetközi diaszpóra és a határ menti munkaerő-mobilitás megváltoztatta a társadalmi viszonyokat is. A paraguayi nők aránya a kivándorlók között magas, sokan háztartási munkát vállalnak Argentínában vagy Spanyolországban. Ez a jelenség a nemek közötti munkamegosztást és a családok transznacionális formáit alakította át. A kutatások szerint a női kivándorlás erősíti a nők anyagi önállóságát, ugyanakkor az idősek és a gyermekek gondozási terheit növeli a kibocsátó háztartásokban. Az értelmezés itt is többféle: a fejlődés szempontú elemzés a pénzügyi transzfereket emeli ki, a kritikai társadalomtudomány pedig a strukturális kényszereket és a gondoskodási válságot hangsúlyozza.
Paraguay nemzetközi helyzetét a Mercosur tagság, a Brazíliával és Argentínával fenntartott aszimmetrikus viszony, valamint a Tajvan elismerése határozza meg. A Mercosur a déli kúp országaiból álló vám- és kereskedelmi szövetség, amelynek Paraguay alapító tagja. A szervezet a 2010-es években a belső viták és az integráció lassulása miatt meggyengült, de a kereskedelmi előnyök és a külső vámtarifák közös rendszere továbbra is fontos Paraguay számára. A kisebb gazdaságú országok, köztük Paraguay, sérelmezik, hogy a nagy tagok közötti egyoldalú döntések sértik a szervezet egyensúlyát. A Mercosur és az Európai Unió közötti társulási megállapodás, amelyről 2019-ben politikai megállapodás született, de a ratifikáció hosszú évek óta húzódik, a paraguayi agrártermékek piacra jutását javítaná, ám a környezetvédelmi záradékok és a hazai környezetvédelmi szabályok közötti feszültség miatt a megállapodás sorsa bizonytalan.
Paraguay a világ azon kevés országa közé tartozik, amely nem a Kínai Népköztársaságot, hanem Tajvant ismeri el. Ez a diplomáciai orientáció történelmi – a hidegháborús antikommunista hagyományból és a tajvani fejlesztési segélyekből – fakad, és a 21. században is fennmaradt. A kérdés a gazdasági realitás és a politikai szimbolika között feszül: Kína Paraguay legnagyobb szójabab-vásárlója, ugyanakkor a hivatalos diplomáciai kapcsolat hiányában a kétoldalú viszony közvetítőkön keresztül zajlik. A 2023-as elnökválasztás után ismét napirendre került a Kína felé fordulás lehetősége, ám a Peña-kormány 2026 elejéig nem változtatott az orientáción. A kérdés így geopolitikai vita, amelyben a gazdasági érdek és a politikai értékválasztás szembekerül egymással.
A Venezuelával való viszony is feszültségek forrása. Paraguay a 2010-es években egyre határozottabban bírálta a Nicolás Maduro-kormányt, és felfüggesztette Venezuela Mercosur-tagságát. A paraguayi kormányok azóta is a demokratikus elvek megsértésének nevezik a venezuelai válságot, míg a venezuelai kormány a paraguayi álláspontot a regionális jobboldali szövetség részének tekinti. Ez a külpolitikai állásfoglalás tény, de annak értékelése, hogy Paraguay milyen mértékben használta fel a kérdést belpolitikai célokra, vitatott.
A 2026-os állapot szerint Paraguay nemzetközi mozgástere korlátozott, de stratégiai jelentőségű. A Paraguay–Paraná vízi út (Hidrovía) fenntartása, az Itaipu energia tárgyalások, a zöld hidrogén projektek és a lítium-kutatások mind olyan témák, amelyek a 2020-as évek második felében meghatározzák majd az ország helyét a régióban. Az adatok és a projektek állapota gyorsan változik, ezért a konkrét szerződések és termelési kapacitások ellenőrzése a lezárás időpontjában szükséges.
A Paraguayról szóló 21. századi történeti és társadalomtudományi kutatások forrásbázisa egyenetlen. A választási eredmények, a GDP-adatok, a hivatalos földügyi statisztikák és a nemzetközi szervezetek jelentései dokumentált források, ám mindegyik módszertani korláttal bír. A választási adatok pontosak, de a választói magatartás értelmezése bonyolult. A nemzeti számlák hivatalosak, de az informális szektor és a határ menti reexport miatt a GDP becslés hibahatára nagyobb, mint a fejlett országokban. A földtulajdonra vonatkozó adatok kataszteri hiányosságok miatt pontatlanok, és a nagyüzemek holdingokon keresztül történő működtetése tovább torzítja a képet.
A Curuguaty-ügy és a Lugo elmozdítása körüli értelmezés a legfontosabb historiográfiai vita. A kortárs politikai elemzések egy része a „parlamentáris puccs” fogalmát használja, míg a jogi szakirodalom egy része a formális alkotmányosságot hangsúlyozza. A történésznek ezért külön kell választania a dokumentált eseményt (az eljárás lefolytatása, a szavazás aránya, a nemzetközi reakciók) a minősítő kategóriától (puccs vagy törvényes elmozdítás). A földkérdésben a felek állításai mögött érdekkötött adathasználat húzódik: a termelői szövetségek és a paraszti szervezetek eltérő mutatókat részesítenek előnyben.
A migrációs adatok esetében a becslések szórása nagy, mert a határ menti mozgás folyamatos, és a diaszpóra nagyságát eltérő módszerekkel számolják. A nemzetközi kapcsolatok terén a szerződések és a kommünikék dokumentáltak, de a köztük lévő stratégiai összefüggés már értelmezés kérdése. A 2023 utáni időszakra vonatkozó állítások egy része jelenkori adat, nem lezárt történeti forrás; a lezárás időpontjában (2026) egyes folyamatok még tartanak.